- Konyhafőnök: "Tudsz főzni? - Feleség vagyok, muszáj!"

- nyilván erre születtél és pisztollyal kényszerítenek rá nap mint nap. De pocsék lehet neked!

 - Konyhafőnök szuperdöntő: "Igen, én azért is jöttem ide, hogy sokat tanuljak, mert férjhez akarok menni és szeretnék jó "feleséganyag lenni". - szóval csak azért vásároljon meg házvezetőnek egy pasi, mert jó cseléd vagy, és arra vágysz, hogy csak a hasával szeressen, a többit meg majd másnál keresi??? Te tudod...de jól vigyázz, mit kívánsz magadnak, mert még megkapod!

- Kereskedelmi rádió, egy pasi telefonáló a műsorvezetőnőnek, aki még örült is ennek: "Köszi, hogy ihletet adtál! Hétvégén mákos rétest süttetek az anyámmal!" - hajrá! Nyilván ezért van az anya-házicseléd a világon, nem másért. Nehogy már megmozdítsd a kisujjadat is és készíts magadnak vagy netalán az anyádnak, akinek amúgy is sokkal tartozol.

- "Pénzért nem lehet szerelmet venni." - persze hogy nem! Ellenben koldusként, nincstelenként, minimálbéresként, tanulatlanként majd két kézzel válogathatsz a jelöltek közül, a nagy és halálos és igazi szerelmek között, csak mert jó lelked van! Sorban fognak állnak az ajtód előtt. De KIK is?

- "A mai 4 évesek hű de profik a számítógépek terén!" - igen, azok a 4 évesek, akiknek a kezébe adják a szüleik a modern kütyüket, mert megengedhetik anyagilag. De sok gyerek van, aki víz, villany, tévé, rádió nélkül él, pottyantós vécével nőnek fel és még angol vécét sem láttak soha. Vajon ők mennyit tudhatnak a számítógépről?

 - Kereskedelmi rádió, műsorvezető: "Hű de nagy zseni a 9 hónapos gyerekem, mert odament a tévéhez meg a festményekhez és kézlegyintéssel akart csatornát, képet váltani, ahogy a mobiltelefonokon a fényképeket szokás! Hű mennyit tudnak már a mai gyerekek" - igen, baromira nagy zseni a kölyök, aki nem képes felfogni a tévé, a mobil, a festmény meg az utcai plakát közötti különbségeket és egy kalap alá veszi! A zseni kölyök a távirányítót viszont képtelen kezelni, meg az olyan kütyüket, amikhez több kell, mint kézlegyintés. Ráadásul a legegyszerűbbet, a leglustábbaknak, leghülyébbeknek való módszert tanulta meg legelőször (aminek okáért az okostelefont kitalálták). Tényleg zseni, mert nem akarja megerőltetni sem az agyát, sem magát semmivel! Még jó, hogy a mesekönyveket nem így akarja lapozni, vagy igen?

- "A lányok a rosszfiúkat szeretik." - pontosan milyen lányok és mennyien? A jó lányok, a rossz lányok, a hülye lányok, az okos lányok, a gátlástalan lányok, a tisztességes, becsületes lányok, vagy milyenek?

- "A jó fiúk unalmasak, a rossz fiúk izgalmasak, ezért imádják őket a lányok." - a bűnözés, tetoválás, pia, cigi, kábszer, részeg randalírozás, verekedések, lopások, csalások, betörések, esztelen rombolások, nőverés, erőszakolás IZGALMAS lenne? Milyen lányok vágyhatnak erre és ilyen fiúkra?

 - Éjszakai adás, kereskedelmi rádió, idősebb szociológusnő és egy nem túl képzett fiatal férfi műsorvezető: "Érdekes, hogy a náci és egyéb fajgyűlölő szervezetek női tagjai férfiasak, kemények, agresszívek, egyszóval egyáltalán nem nőiesek és nem is szépek." - ezt a nagyokos férfi kérdezte. Ember, még jó, hogy nem olyan szilikonozott, kikent-kifent, kacérkodó, kényeskedő prostik gyűlölködnek, akik egész nap a divattal, sminkeléssel foglalkoznak és maximálisan elégedettek a férfiak által rájuk kiszabott sorssal! Ezeket a náci nőket NEM nőnek nevelték, hanem embernek, így megszabadulva a "női szerep" erősen behatárolt és fejekbe sulykolt szerepkörétől, feladataitól és értékrendjétől nem "nőként" viselkednek, nem azzal telik a napjuk nagy része, hogy cicomázzák magukat meg kiszolgálják a családot, hanem ezt maguk mögött hagyva az így felszabadult idejükben szabadszellemű emberként viselkednek, és azt teszik, ami érdekli őket. Ebben az esetben pont a nácizmus, fajgyűlölet az, de adott esetben ez lehetne a hegymászás is vagy az autóversenyzés is.

        * férfi műsorvezető: "Az is érdekes, hogy ezekben a szervezetekben jóval kevesebb nő van, mint férfi". - igen, a nők többségét szűk látókörű, kötött gondolkodású, szemellenzős nőnek nevelik, akiknek a gondolatai nem jutnak túl a konyha falain, nem kifejezetten szabadszellemű filozófusok, emiatt jóval kevesebb nő ér rá és akar kijönni a konyhából a 20 gyereke mellől meg a napi 24 órás cselékedésből, hogy kimenjen tüntetni, gyűlölködni. Ők inkább otthon szolgálnak a konyhában, amíg uruk-parancsolójuk az, aki tüntet, gyűlölködik egész nap a családdal való törődés helyett.

        * a szociológusnő válasza: 'Igen, mivel mi szülünk, nem ölünk!". 

        * "Ó így igaz, a nőnek a konyhában a helye, a gyereknevelés és gondozás a feladata meg a lelkizés". - helyeselt és lelkendezett tovább a férfi műsorvezető, aki kifejezetten lubickolt a nagy és erős férfi szerepében, mert a nőkkel ellenben ő "ölésre termett", ami kivételes és igazán naggyá teszi, és nem győzte ragozni újra meg újra, hogy minél többször halhassa a szociológusnőtől, hogy mekkora a különbség közte és a nők meg mondjuk konkrétan a szociológusnő között. Hogy akkor miért nem vadászik és miért ül egész nap egy stúdióban és fecseg egész nap, miközben az is """női tulajdonság"""" lenne, arra senki nem kérdezett rá és nem is válaszolt. Egyetlen közös van azért bennük: mindketten ostobák!

       * "Mi szülünk, nem ölünk"- féle ostobaságra nem is tudom mit válaszoljak. Igaz, hogy a szociológusnő nem természettudományi szakon végzett, de annyit azért tudnia kellene, hogy az emberi faj mindenevő ragadozó, és a génjeiben van az ölés ("ösztönös"), akár védekezés, akár élelemszerzés okán. Mivel a felsőbbrendű fajoknál nincs klónozás, hanem szexuális reprodukció, emiatt a két egymással szaporodó egyed génjei fele-fele arányban kerülnek át az utódokba, véletlenszerűen. Nem létezik olyan, hogy az "ölés" csak a hímekben klónozódna! Van "alapgénkészlet", ami egy faj minden egyes egyedében kell, hogy létezzen, különben életképtelenné válik az egyed és sok ilyen egyed esetén az egész faj is. (Például, ha a nőnemű egyedek nem tudnának ölni, védekezni). Ilyen 'alapkészleti gén' a zsákmányszerzés (a vadászat) és védekezésből ölés is. Abban az esetben, ha a nőstények nem rendelkeznének vele, már rég kihaltak volna a ragadozó fajok, mert a nőstények nem lennének képesek élelmet szerezni maguknak és adott esetben a kölykeiknek, sem védelmezni. Jól néznénk ki, ha mondjuk egy nőstény macska kölykezés után hirtelen "elfelejtene" vadászni, azaz ölni, és várná, hogy egy nagy és erős hím helybe hozza neki az ételt. Ehelyett kölykezés után egy órával elmegy egerekre vagy madárfiókákra vadászni, hogy fenn tudja tartani magát is és a kölykeit is. Sőt, még többet öl, mert több energia szükséges számára. Üzenném ezúton is a valószínűleg idősebb, konzervatív szellemben nevelkedett szociológusnőnek, hogy nézzen körül a női börtönökben, többek között a gyerek- és csecsemőgyilkos nők között, meg akik halálra éheztetik, verik és asszisztálnak a gyerekeik megerőszakolásához. Javaslom, hogy nézzen körül a falvakban is, ahol parasztasszonyok százezrei gyilkolnak naponta halomra szárnyasokat, egyebeket "főzés" címén gátlástalanul, és jóízűen, jókedvűen pálinkázgatnak és segédkeznek disznóöléskor is. Ha megkérdezik őket, egyöntetűen csak annyi a válasz, hogy "azért vannak az állatok, hogy megegyük". Vagy emlékezzen a halál angyalaira a kórházakban, vagy amikor nemrégiben egy ápolónő a kórház liftjében fojtott meg egy idős beteget, mert az rájött, hogy 100 ezer forintot lopott tőle, vagy amikor egy kozmetikusnő verte agyon az egyik pénzes idős szomszédját, és még sorolhatnám az itthoni és a külföldi női gyilkosok hosszú-hosszú sorát, akik annak ellenére, hogy "szültek, mégis öltek/ölnek".

 - "A nők csak  a szaporodási vágy rabszolgái". - Nem értem. Akkor miért a férfiak kefélnek jobbra-balra, hogy "szórják a génjeiket", és miért a nők "őrzik a szüzességüket" még házasságban is? Nem a nőknek kellene akkor reggeltől estig szexelniük mindenkivel, akit csak látnak? Hogy lehet úgy a szaporodási vágy rabja lenni - miközben a szexuális aktus a szaporodás feltétele - , hogy a szex csak a férfiaké, a nők meg utálják a szexet, és ők csak a szex eszközei? Ha az evolúció a szaporodáshoz két egyed "együttműködését" tette szükségessé, akkor hogyan lehetséges, hogy csak az egyik fél akar szaporodni, csak az egyik fél kapta meg a szaporodás vágyát, a másik meg nem? Hogyan létezhetne egy olyan faj, amelyben az egyik résztvevő fél szex nélkül akarna ész nélkül szaporodni, a másik résztvevő meg szaporodás nélkül akarna ész nélkül szexelni? Már régen kihalt volna egy ilyen faj és tökéletesen értelmetlen is lenne ennek a létezése. Minden egyes egyedben ott kell legyen a szaporodás vágya, különben a faj kihal. Az már más kérdés, hogy mi, emberek, hogyan neveljük a férfiakat, mit nevelünk a fejükbe. A mi hibánk, hogy a férfiak (és a nők is) úgy hiszik, hogy a szaporodás nélküli szex az "igazi férfi" egyik legfőbb jellemzője!

  - Kereskedelmi rádió, egy férfi "tudós": "A bizonyíték többek között arra, hogy a nők gyengébb szellemi képességűek és kevesebbek a férfiaknál, hogy pl. jóval kevesebb Nobel-díjas tudós van, mint férfi, nézzük csak meg!" - nem tudom ki adott neki diplomát, de nem lehetett sokkal okosabb ennél a férfinál. Hogy lehetne ez bizonyíték rá, hiszen a Nobel-díj nem genetikai bizonyíték, hanem a nemi diszkrimináció, a nők elnyomásának a fényes bizonyítéka! A nők tömegével alig ötven éve vehetnek részt az oktatásban, alig 100 éve nyitották meg számukra az egyetemek kapuit, miközben a férfiak már évezredek óta részesülhetnek mindenféle oktatásban, ha van rá pénzük és lehetőségük. A nők csak 1-2%-a kerülhetett be a felsőoktatásba 30 évvel ezelőttig, mert őket a szülők taníttatás helyett férjhez adták 15 évesen és nem várt rájuk más, csak a sok gyerek és a szarpucolás. A nők, még ha el is végzik az egyetemet, főiskolát, tömegével hagyják abba vagy hosszú évekre felfüggesztik a gyerekvállalás miatt, így amikor visszamennének, már nincs hová és kezdhetik elölről az egészet. 40 éves kor felett, több év kihagyás után szinte lehetetlen a nyugdíjig elérni kiemelkedő eredményeket "újrakezdőként" és eljutni a professzori címig, pláne nem a Nobel-díjig.  A nők, ha be is kerültek a kutatómunkákba, sokáig csak beosztott (junior) kutatók lehettek nagyjából 30 évvel ezelőttig, azaz csak egy férfi vezetőkutató munkájában vehettek részt, önálló kutatásokat ritkán bíztak rájuk. Bármit fedeztek is fel, a férfi főnök kapta a Nobel-díjat, dicsőséget, hírnevet. Jó példa erre Rosalind Franklin röntgenkrisztallográfus, aki a DNS kettős hélix szerkezetét fedezte fel és balszerencséjére megosztotta férfitársaival a felfedezését. Ennek eredményeként 1958-ban a négytagú kutatócsoport tagjai közül "sikerült kihagyniuk" az egyetlen nőt, Rosalind Franklint - csak a három férfi kapta meg a Nobel-díjat. Számos biológiai felfedezés is így történt: nők kísérletezték ki és a férfiakat jutalmazták érte! A mai napig is előnyt élveznek a férfiak a kutatásban (is), nem egyenlőek az esélyek. Röviden: arányaiban ezerszer kevesebb nőnek jutott lehetőség tanulni, alkotni, felfedezni és eljutni a Nobel-díjig, mint férfinak, nem beszélve a 2-3 milliárdos iszlám, afrikai és  dél-amerikai népek nőtagjairól, akiket legtöbbször még az állatok szintjén sem tartanak számon. A Nobel-díj odaítélése - amit jobbára férfiak ítélnek oda férfiaknak - éppen emiatt nem lehet bizonyíték semmire!

          * A Nobel-díj létrehozásának az évében, 1895-ben engedélyezték Magyarországon először a nőknek, hogy egyetemre járhassanak, de csak bölcsész és orvosi szakra. Ekkorra már több ezer potenciális férfijelölt akadt a Nobel-díjra, míg nőkből egy sem az egész világon, mert nem jutottak el arra a szintre törvényileg. Jogi és mérnöki szakra csak az első világháború után jelentkezhettek. Az egyetemi bekerüléshez szükséges érettségit adó gimnáziumok a lányok előtt a 19-ik század végéig zárva voltak, így nem is kerülhettek volna be előbb semmiképpen semmilyen felsőfokú oktatási intézménybe! Az 1899/1900-as tanévben összesen 31 lány kezdte meg a tanulmányait az egész országban! 1910-ben is csak 326 fő volt jelen, ami a férfihallgatók 1-2%-a volt csupán. Így nehéz eljutni a Nobel-díjig! Szerencsétlen Marie Sklodowska Curie üdítő kivétel, aki egyedüliként két területen is megszerezte a Nobel-díjat, de őt úgy tartják számon, hogy ő az, aki erősíti a szabályt és csak szerencsétlen véletlen folytán született női testbe az agya.

 - Férfi újságírók álláspontja: "Sok nő kell a Parlamentbe, mert a nők nem rivalizálnak, a békés megoldásokra törekszenek" - ez a pasi nooormális? Még sosem volt nőkkel hónapokig összezárva? Még sosem dolgozott női többségű munkahelyen, ahol egymást kibeszélik, csesztetik, fúrják ahol tudják? Nem hallott a pletykafészkekről, intrikusokról, a "falu nyelvéről", akik mind nők? Nem látott még soha egymás haját visítva tépő csajokat, csak mert ugyanazt a ruhát viselték vagy mert az egyiken jobban állt a ruha vagy jobban megnézték a férfiak? A Parlamentben csak azért nem tépik egymás haját és nem ordítoznak egymással, mert összesen 3 darab női képviselőnő van a 200 férfi mellett, persze, hogy nincs sok lehetőségük sem a nők, sem a férfikollégáik ellen! Ha 150-en lennének, egész nap visítoznának egymással és egymáson taposnának. Ha három nőt összezárnak valahol, öt perc után kitör a balhé. Mégis, miről beszél ez a pasi? Arról, hogy a nők többségének a konyhában gőze sincs a politikáról, ezért nem is szól bele, mert csak annyit érzékel az egészből, hogy béke=boldogság meg háború=halál és alapjáratban persze, hogy senki nem akar háborút meg halált!?

 - Egy szórakoztató műsor egyik celeb férfi vendége: "Én azt tartom, hogy a nőket tisztelni kell, a nőkkel elsősorban nőként kell bánni". - Úristen! Ez ijesztően hangzik. Ja, a nőkkel nőként kell bánni, a rabszolgákkal rabszolgaként, a kutyákkal meg kutyaként, stb. - gondolom így érthette. Most már csak azt kellene a fickóval tisztázni, hogy mit jelent számára az a két fogalom, hogy nő és a tisztelet. Biztos vagyok benne, hogy a nő sem számára, sem a többi férfi számára, de még a nők számára sem a hatalmat, erőt, sikert, pénzt, szabadságot, függetlenséget és a szabad akaratot jelenti!!!
             * A nő jelentése a mi nemi diszkriminációs elnyomó társadalmunk szerint : alsóbbrendű, a férfiaknál jóval kevesebbet ér minden téren, a férfiaknak alárendelt eszköz minden területen, csak a férfiak kiszolgálására alkalmas, semmi másra;  gyenge, hülye, szolgalelkű, lelkiző-picsogó-fecsegő, nem az agya irányítja, hanem az érzelmei; képtelen józanul és logikusan gondolkodni, a külseje-szépsége számára a legfontosabb meg a cicomázás, divatozás; egyetlen célja az életének, hogy tetsszen a férfiaknak és azok megvásárolják feleségül és ész nélkül szaporodhassanak és a konyhában süteménysütögetéssel éljék le az egész életüket. Azaz a Nő szöges ellentéte a Férfinak, különben nem hívnák másképp! Nos, mindezeket figyelembe véve, fogalmam sincs, hogy mit ért azon, hogy nőként kell bánni a nőkkel? Úgy, mint egy testileg-fizikailag-szellemileg gyenge fogyatékossal, aki mindenben segítségre szorul? Vagy mint egy oktalan állattal, ami a verésből, durvaságból ért csak? Vagy mint egy nem sok vizet zavaró, manipulálható gyerekkel, akit egy kis csokival bármire rá lehet venni (nők esetében hazug hízelkedéssel, virággal, bonbonnal, stb)? És pontosan mit akar ez a fickó tisztelni  a gyenge, szolgalelkű, egész életükben mások szarát pucoló nőkben és hogyan? Pont ezeket a megalázó, degradáló "női tulajdonságokat"? A férfiakban meg ugyanakkor az ellentétüket, az erőt, hatalmat? Hogyan lehet a nőkben a gyengeséget, szolgalelkűséget, alárendeltséget, teljes megalázkodást, gyávaságot, az alsóbbrendűséget, a férfiakban meg az erőt, bátorságot, hatalmat, felsőbbrendűséget tisztelni egyszerre? Nem oltári nagy hazugság ez? Nem lehet egyszerre a jót is meg a rosszat is tisztelni! Vagy nem is azt jelenti valójában, hanem mindössze annyit, hogy csak addig „tiszteljük” a gyenge, hülye, szolgalelkű nőket - akik a férfiak kényelmére teremtődtek -, amíg biztosan tudjuk, tapasztaljuk, hogy nálunk gyengébbek, kevesebbek, nem akarnak kijönni a konyhából, megelégszenek a férfiak kiszolgálásával, így abszolút nem jelentenek a férfiak számára konkurenciát - mint ahogy egy tízéves gyerek sem akadály vagy ellenfél számunkra, könnyedén lerendezzük, ha akadékoskodik? Cserében „tiszteletből” és szemfényvesztésből, hazugságból úgy teszünk, mintha felettünk állna - hadd érezze magát fontosnak, értékesnek cselédként, hogy ne akarjon mást, elégedett legyen azzal, amit csinál - , ezért kinyitjuk nekik az ajtót, felsegítjük rájuk a kabátot, havonta viszünk nekik egy szál virágot, kezet csókolunk nekik miután könyékig merülve, a szartól eldugult vécét pucolták? Ja, és évente egyszer a születésnapjukon „elvisszük vacsorázni”? Ezek többsége mind semmibe nem kerülő üres gesztusok csupán, ami hozzá tartozik az együttéléshez a társadalomban: senkinek nem megerőltető, nem jelent semmit, semmilyen tiszteletet kifejező  értékkel nem bír, üres, betanult illemudvariaskodás csupán, hiszen idegenek előtt is kinyitjuk az ajtót. Ha valaki nem venné észre azt sem, hogy amiket az előbb felsoroltam (ajtókinyitás, vacsora, kabátfelsegítés és társai) mind a nők gyengeségét, tehetetlenségét hivatott deklarálni, hiszen mi másért nyitnánk ki az ajtót, mondjuk egy nehezen mozgó idős ember előtt, ha nem azért, mert nem képes rá? Ez a tiszteletnek hívott akármi pontosan a gyenge nőket jelképezi, akik a férfiak segítségére, támogatására szorulnak nem csak anyagilag, egzisztenciálisan. Szerintem újra kellene fogalmazni ezt a „tisztelem a nőket”(a gyenge picsákat) és az igencsak megalázó "a nőkkel nőként kell bánni” (hazudjunk és vigyünk virágot, hogy minél előbb megkefélhessük) agymenést, ami kihangsúlyozza, hogy a nők nem emberek, mások, ezért nem is lehet velük csak „másként” bánni, ahogyan egy fogyatékossal! A helyes magatartás inkább az, hogy EMBERKÉNT kellene bánni velük, EMBERSZÁMBA kellene venni őket, NEM "NŐSZÁMBA"! Ehhez persze előbb a „nőknek” kellene akarniuk emberré válni - nagy szükségük lenne egy természetes igényre valahonnan az emberszámba vételre. De honnan, kitől?