Ez a hátulütője annak, ha egy istenített személy, jelen esetben a pápa, túlságosan közvetlen és túl sokat mászkál a hívei között: Előbb-utóbb kiderülhet, hogy ő is csak egy ember, jobban mondva egy "férfinak" nevelt ember, aki egyáltalán nem riad vissza mások bántalmazásától, pláne, ha nőnemű az illető. Sőt, attól lesz igazán férfi, ha gyengébbeket ver!

Természetesen a megvert nő is "hibás", hiszen ő az, aki istenít, dicsőít és imád egy közönséges földi halandót, egy férfinak nevelt férfit, akit a többi földi halandó éppenséggel pápának választott. Minek akarja imádni és a kezeit szorongatni, ugyebár? Ugyan mit remél tőle, a kézverésen kívül? Fogalmam sincs, de ő tudja mennyit bír el a méltósága.

Érdemes megfigyelni a pápa arckifejezését is. Fel van háborodva, meg van sértve, kikéri magának (szinte bevágja a durcát), hogy az imádók közül bárki is hozzáérjen (főleg, ha nőnemű), ha ő nem akarja - hiszen ő már majdnem egy isten -, és nem ezért mászkál közöttük és nyújtogatja feléjük a kezét! Majd ha ő úgy parancsolja, úgy akarja, akkor igen, másképp nem, és akkor is csak az, akit ő nagy kegyesen kiválaszt!

Arra hivatkozott, hogy "elvesztette a türelmét", emiatt vert rá nagyokat a nő kezére. Ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy állandóan türtőztetnie kell magát a hívek között, különben bármikor kitörhet rajta a "férfiállat", és akkor jaj nektek nők! Furcsállom, hogy egy nappal később egy apáca ezek után még csókot akart tőle, de hát ezt jelenti az elborult-agy-szindróma, amikor ugye nem akarjuk észrevenni a nyilvánvalót.

"Szerdai újévi homíliájában a pápa a Szent Péter bazilikában épp arról beszélt, hogy a nők ellen elkövetett erőszak minden formája Isten megsértésével ér fel." Guardian

Legközelebb a testőreivel vereti agyon az őt imádó nőket?