Ez utóbbival kezdeném. Azért futamodnak meg, mert arra vannak nevelve.

Az egész életük arról szól a nemi diszkrimináción alapuló munkamegosztás alapján, hogy az „otthon” a férfiak számára csupán egy szálloda, melyben minden és mindenki az ő kényelmüket szolgálja, megoldja a problémáikat és ők ezért cserébe fizetnek. A férfi vendég az otthonában, és a vendéget jól kell tartani, hogy máskor is vissza jöjjön, illetve a férfiak esetében el se menjen, mert annyira elégedett a kiszolgálással. Természetes, hogy egy vendéget nem érdekli, hogy egy szálloda hogyan szerzi be a szappant, hogyan tisztítja a törülközőket, ez a szálloda magánügye, a vendéget nem érdekli. Viszont ha állandósul a szappanhiány, a törölköző hiány, ha folyik a vízcsap és a recepciós meg a többi szolga nem oldja meg a problémákat, a vendég összepakol és keres egy másik szállodát. Erről szól a férfiak élete otthon. Csak vendégként járnak haza, minden problémát a személyzetnek kell megoldania helyettük és sajnos, meg is oldják, cserében havonta leteszik a fizetésük egy részét az asztalra, azaz „fizetővendégeknél" nem többek. A „recepciós”, azaz a mindenes cseléd otthon az anyja, a felesége, a lánya vagy nagyanyja vagy bármilyen más nőnemű.

Bántani akarnak és NEM szolgálnak ki!

Anyuci úgy neveli őt, hogy neki semmit nem kell tennie otthon, csak elfogadnia a kiszolgálást, és anyuci is azért van a világon, később meg majd a felesége, lánya is, hogy körbeugrálja és biztosítsa a teljes körű kényelmét. Maximum a szemetet kell levinnie hetente egyszer, azt is napokig tartó könyörgés után. Ez az anyák bűne egyértelműen, mert ezt az elvet vallják és e szerint nevelik életképtelenné a fiaikat. A lányaikra hárítanak minden felelősséget, például a 12 éves lánya gondjaira bízza az 5 éves öccsét, miközben a 17 éves „fizetővendég” az udvaron focizik a haverjaival vagy videójátékkal szórakozik. Ezek után meg mindenki csodálkozik, hogy a 30 éves pici baba rögtön elmenekül, ha a barátnője terhes lesz, vagy rögtön pakol és elköltözik, ha gond van a gyerekkel, anyagiakkal és a felesége nem tudja egyedül megoldani.

              A ki hordja a nadrágot? kérdésre egyértelműen az a válasz, hogy a férfiak. Még mindig. Miért? Mert a nők mindent megtesznek, egyenesen kötelességüknek, feladatuknak tartják, hogy megfeleljenek minden tekintetben a „szállóvendég” igényeinek. Értük öltözködnek, sminkelnek, szilikonoznak, plasztikáztatnak, értük cselédkednek, szolgálnak, értük főznek, szart pucolnak.
         Régebben gyakran hallottam nőktől, hogy ők hordják otthon a nadrágot és már nagyon unják, utálják, elégedetlenek. Én nem értettem, hogy miért, azt gondoltam, hogy örülni kell annak, ha nem a férfi parancsol, hanem ők. Sajnos, évekkel később kiderült, hogy a nők teljesen másképpen értelmezik ezt a szólást, mint én. Számukra azt jelentette, hogy nem csak kiszolgálják a férfiakat éjjel-nappal nőként, hanem még a „férfiak munkáját” is ellátják helyettük, azaz befizetik a csekkeket, leviszik a szemetet, szerelőt hívnak, ha elromlik valami vagy felszerelik a polcot és intézik a hivatalos ügyeket és minden mást, amit "férfimunkának" tartanak. Erre mondják azt, hogy „ők hordják a nadrágot”. TÉVEDÉS! A nadrágot az hordja, akit kiszolgálnak, aki parancsol, aki helyett valaki más (cseléd, szolga, alkalmazott) elvégzi az ő munkáját is, ő meg lógatja a lábát ezalatt. Aki a „saját” munkája mellett még a férfi munkáját is teljes egészében átvállalja, elvégzi helyette, az valósítja meg és ki is meríti az igazi MINDENES CSELÉD fogalmát, mert teljes körűen és ténylegesen kiszolgálja a férfit. Tehát a férfi marad továbbra is az úr a háznál, sőt, igazi „földesúrrá” avanzsálódik, hiszen neki egy ilyen nő mellett tényleg a kisujját sem kell mozdítania. Megértem, hogy ez megterhelő és fárasztó, de ki kényszeríti a nőket, hogy „hordják a nadrágot”? Sajnos, csak saját maguk...