Bizonyára mindenki számtalanszor hallotta már azt a férfiaktól, hogy "én nem ütök meg nőt"! Ha ehelyett azt mondanák, hogy "én nem ütök meg egy másik embert,

mert úgy neveltek, hogy minden embert alapból tiszteljek, és nincs jogom senkit sem bántani, hacsak nem önvédelemről van szó", akkor egy szót sem szólnék. De mivel nem így hangzik a mondat, megkérdezném az ilyen férfiaktól, hogy miért is nem ütnek meg egy "nőt", mit jelent az, hogy "nőt", és mért csak a "nőt" nem ütik meg?

    Melyik a sértőbb és megalázóbb a nőkre nézve?

          - nem ütök meg nőket, mert "csak nők" - (vagyis gyengébbek, rosszabbak, kevesebbek, mint én, és csak szarpucolásra jók)   VAGY

         - azért verem a nőket, mert "csak nők" - (vagyis gyengébbek, rosszabbak, kevesebbek, mint én, és csak szarpucolásra jók)

      Ugye mindenki jól látja, hogy mindkét tevékenységre a magyarázat ugyanaz. A nők mindkét esetben a gyengeségük, alsóbbrendűségük miatt kapnak vagy nem kapnak. Mindkét esetben a FÉRFIAK SZERINT és sajnos, a nők szerint is, a "másságuk", a férfiaktól való állítólagos "teljes különbözőségük" miatt vannak megalázva.

        Az első esetben mit is jelent pontosan az, hogy "nem verek nőket, nem verekszem nőkkel"? Azt jelenti, hogy a nők nem méltó ellenfelek, nem számítanak semmilyen formában egyenrangú, egyenlő ellenfeleknek, netán ellenségeknek, mert "csak nők", nem az emberi fajhoz tartoznak és ugyan melyik jólnevelt úriember rugdosna meg egy védtelen kiscicát? A nők semmilyen területen nem méltóak a férfiakhoz, nem érnek fel a szintjükig, a nőket még egy 10 éves fiú is bármikor könnyedén megveri, sőt, bármilyen hímnemű, akinek farka van, legyen az ötéves vagy nyolcvan. A nők mind egy szálig egy rakás szar, védekezésre képtelenek, és ha nem tudnak-akarnak védekezni, csak segítségért visítani, akkor mi értelme velük verekedni? Túl könnyű a győzelem, olyan mintha egy kutyába rúgnánk, semmilyen győzelmi mámort nem ad.

        A másik esetben, amikor "azért verek nőket", mert megérdemlik, mert gyengébbek, rosszabbak, kevesebbek, mint én vagy bármelyik másik férfi, és úgysem tudnak védekezni, lehet rajtuk gyakorolni, le lehet vezetni rajtuk minden feszültséget és végül, de nem utolsó sorban, a rendszeres verésükkel kiválóan lehet bizonyítani magunknak és a világnak, hogy igenis felettük állunk, erősebbek vagyunk náluk, azt teszünk velük, amit csak akarunk, igazi férfiak vagyunk!

      Egy másik vélekedés szerint "azért nem verünk nőket, mert gyengébbek, és emiatt tisztelni kell őket"! Ha lehetséges, ez az érv még szörnyűbb. Szerintük tisztelni kell(ene) az egyébként megvetett gyengeséget, gyávaságot,  és a nők=gyengeség, a férfiak=erő, hatalom. De mi az, hogy kell? Kell, mert emberek vagyunk, nem állatok és mi megsajnáljuk - mert így tanultuk - a szerencsétleneket, gyengéket, áldozatokat, és nem elpusztítjuk, mint a természetben az állatok? Most akkor a gyengeséget, tehetetlenséget kell tisztelni vagy az erőt, hatalmat? Ha mindkettőt, akkor valami nagyon nem stimmel. Tisztelnünk kellene egyszerre a gyengéket is meg az erőseket is? A gyengeség, kiszolgáltatottság, függés másoktól követendő példa lenne, erény, büszkeség és "jó, nemes tulajdonság" lenne, és az erő-hatalom is ugyanúgy erény, jó-nemes tulajdonság és követendő példa volna? Nem lehet egy dolognak a színe is meg a fonákja is ugyanaz, egyformán jó vagy rossz, nem lehet a tudás is meg a tudás hiánya is ugyanolyan becsülendő, különben nem tennénk különbséget közöttük. Akkor a rosszakat meg milyen alapon utáljuk a jók ellenében? És a gazdagokat? Ez olyan lenne, mintha azt mondanánk, hogy az evés semmivel sem különbözik a hányástól, örüljünk egyformán mindkettőnek. Vagy az erőset tiszteljük vagy a gyengét, a kettőt együtt nem lehet, mert az egyik merőben ellentéte a másiknak és ami a legfontosabb, az egyik a túlélést segíti, a másik meg kihaláshoz vezet.

       Csak egy magyarázatot tudnék adni erre az egészre, mégpedig azt, amit úgy hívunk, hogy nemi diszkrimináció. Ezek szerint a férfiak és a nők nem ugyanazon emberi fajhoz tartoznak, hanem két külön faj, mint a zsiráf meg az orrszarvú vagy a kutya meg a macska. Ergo, a nők NEM emberek, ezért gyengék és érzelmesek, és csak a férfiak az emberek, márpedig az emberek erősek, érzelemmentesek. Tehát az emberi faj erős, hatalmas, és érzés-érzelemmentes. A nők meg a franc tudja milyen állatfajt képviselnek. Igen ám, de az állatok erősek, éhesek és kegyetlenek, ha élelemről és túlélésről van szó, és nincsenek érzelmeik, csak érzéseik, amelyek korántsem olyan árnyaltak és mélyek, mint az embereknél, sokkal inkább ösztönösek, mint tudatosak - a nők tehát nem lehetnek állatok sem. Akkor mégis, miféle szerzetek az úgynevezett "nők", akiket "nem szabad" verni vagy éppenséggel dicsőség verni? Szentek volnának vagy földre szállt angyalok, akik gyengék (az angyalok, szentek tényleg gyengék, hatalom nélküliek?) és érzelmesek, magukhoz ölelnék a világot minden gonoszságával együtt? És akkor ezek az angyalok, szentek, akiket kötelezően tisztelni "kell", ennek ellenére csak másodrangúak, elnyomottak, lenézettek, a férfiak rabszolgái a társadalmunkban a feléjük kimutatott/érzett "tisztelettel" együtt, akiket a férfiak csak szarpucolásra használnak? Hogy lehet tisztelni egy cselédet vagy egy  rabszolgát? Úgy, hogy a férfiak kezet csókolnak "tiszteletük" jeleként a nőknek, miután azok kitakarították a férfiak szarától eldugult vécét? Mindezt engednék a szentek, angyalok megtenni magukkal? MIÉRT?

      Nem ártana megérteni azt sem a saját jól felfogott érdekünkben, hogy aki nem képes magát megvédeni, az nem lehet a maga ura, nem irányíthatja a saját életét, nem dönthet a saját sorsáról, mert ki van szolgáltatva az erősebbeknek, az erősebbektől függenek, akik közül nagyon sokan visszaélnek a hatalmukkal, erejükkel, hiába mondogatjuk nekik, hogy "Pistike, a gyenge nőket nem szabad bántani, mert az csúnya dolog!". Épp ellenkezőleg, ezzel még inkább felhívjuk az erősek figyelmét a gyengeségre, a kiszolgáltatottságra, és még meg is győzzük őket arról, hogy ha akarják, bármit megtehetnek a gyengékkel, akik tehetetlenek ellenük, semmilyen negatív következménye nem lesz, valamint elhitetjük a fizikailag más férfiaknál jóval gyengébb férfiakkal is, hogy ők is "nagyok és erősek" a nőkkel szemben, a gyenge férfiak ugyanúgy a nők urai, parancsolói, legyőzői, mint az erősebbek.

      Minden egyes önmagát megvédeni képtelen nő úgy járkál az utcán, hogy nem ő dönti el, hogy melyik sarkon ütik le, erőszakolják meg, rabolják el vagy sem. Minderről jelenleg kizárólag a férfiak döntenek. Ha egy nőt nem bántalmaznak minden utcasarkon, az annak köszönhető, hogy a férfiak, akikkel az utcán találkozik, úgy döntöttek, hogy aznap nem vernek-erőszakolnak nőket, vagy nem pont őt, nem pont abban az időpontban. Lehet így élni? Nem kellene már véget vetni a lányok-fiúk teljesen különböző, egymásnak mindenben ellentmondó neveltetésének?

      Egy "nagy és erős férfi", aki úgy szocializálódott a családja körében, hogy az erőszak a megoldás minden problémára - ha nem megy szép szóval, akkor elővesszük az öklünket, és ennek érdekében az izmainkat kell elsősorban vagy kizárólag edzeni, nem az agyunkat -, csak annak fog behódolni, aki őt legyőzi (nem verbálisan), csak az őt fizikailag legyőzőt fogja tisztelni és elismerni, még ha fogcsikorgatva is, bosszúra szomjazva. A "nagy és erős férfit" nem érdekli a szép szó, a diplomácia, számára ez a két dolog nem létezik, ha igen, akkor is értéktelen, megvetendő, és legfőképpen a gyengeség jele, a fizikailag gyengék mentsvára, a gyávák fegyvere. A "nagy és erős férfi" megveti és nem bocsátja meg a gyengeséget, a legfőbb bűn a szemükben...nem véletlenül a gyenge nőket büntetik meg érte. Ha bármelyik gyenge  nő szép szóval, érvekkel akar ellenük menni, azt előbb kiröhögik, majd ujjgyakorlatként agyonverik.