Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek azon, hogy nálunk, Magyarországon díjazzák az un. "láthatatlan" munkát. Túl ezen még örülünk, tapsolunk neki, verdessük a seggünket a földhöz boldogságunkban, hogy ilyesmi létezik. NEM, NEM TILTAKOZUNK ellene, NEM FELHÁBORODUNK, NEM megyünk ki az utcára tüntetni ellene, hanem ELFOGADJUK és örülünk neki!!! Mintha ez valami csodálatos és bámulatos tett lenne, mintha ezen nem lehetne (és NEM IS KELL) változtatni, mintha ez öröktől fogva tartó, ősi és természetes volna, ami az emberi faj sajátja, mintha ez emelt volna ki minket az állatvilágból! Mármint a másokra való ingyen szarpucolás . Kvázi mintegy aláírjuk és szentesítjük, törvényi erőre emeljük, intézményesítjük, hogy igen, a nőnemű ...