Bevallom, hogy egyáltalán nem rajongok a sportokért, semmilyen sportért sem, a sport semmilyen formában nincs jelen az életemben, hacsak

azt nem tekintjük annak, hogy a híradásokban szereplő sporteseményekről szóló riportokat általában megnézem, ha van kedvem és türelmem hozzá és nem kapcsolom át addig egy másik csatornára. 

     Ebben az esetben is csak azért foglalkozom vele, mert enyhén túlzásnak érzem azt a felhajtást, ami az újsütetű olimpikonjaik körül van. Megembereltem magam, és annak apropójából, hogy valami állami keresztet kapott néhány szerencsés sportoló a teljesítményéért, kicsit utána néztem az interneten, hogy milyen teljesítményért is lebegnek több száz méterrel a Föld felett a kungfus srácok százak által körültömjénezve.

     Ki merem jelenteni azok után, hogy majdnem minden felvételt megnéztem a versenyükről, amit csak el tudtam érni a neten, hogy az olimpiai hőseink semmivel sem tehetségesebbek, mint a nagy átlag a világban. Rengetegszer estek ki, csúsztak ki, maradtak le, zárták ki őket, sehol sem tudtak ötödik helynél többet szerezni, a női csapat is csak azért lett negyedik, mert két ország versenyzőit kizárták, egyébként csak a hatodik helyen végeztek volna. A "csodálatos" férfi csapat a csodálatos Liu testvérekkel sem ért el sok mindent, csak óriási mázlijuk volt, hogy a koreaiak kicsúsztak, és az ebből adódó pillanatnyi meglepődés erejét használták ki, hogy megelőzzék a náluk klasszisokkal jobb kanadait. Ha a náluk sokkal tehetségesebb, esélyesebb koreai versenyző nem csúszik ki váratlanul, és emiatt nem esik ki egy pillanatra a ritmusából a kanadai Girard vagy ki, akkor az olimpiai hősök most maximum a bronzéremnek örülhetnének. Csak a szerencséjükön múlt, meg a gyors helyzetfelismerésen, nem a tehetségükön, hogy most beköltözhettek a dicsőség csarnokába, hasonlóan kb. 10 évvel ezelőtt az a pénzes apucival rendelkező Baumgartner fiú a Forma-1-ben, akinek csak azért sikerült beérni a hatodik helyen (utolsóként szokott) hosszú évek után, mert vagy húszan karamboloztak előtte. Őt is évekig ünnepelte az ország, mert szerzett egy pontot! Ezt is csak azért tudom, mert az ismerőseim anno hetekig erről beszéltek, ezen röhögtek. Az ilyen érdem nem érdem, nem érdem, és azt sem értem, hogy erről meg a mostan mázliról miért nem tesz senki említést, mikor hozzá tartozik az igazsághoz??? Mindenki úgy beszél róla, mintha kizárólag csak a tudásuknak köszönhetnék az aranyérmet.

        Ezzel az erővel a magyar színekben versenyző, béna amerikai síelőnő 10-ik helyének is örülhetnénk! Mert az is valami, pláne, hogy nem is tett érte semmit jóformán, csak okosan kihasználta a kiskapukat és az sem vonna le az értékéből, hogy mindössze tízen indultak a sportágban, ha jól emlékszem.

      Túlzásnak érzem ezt a fene nagy ünneplést, túlzásnak érzem az 50 milliót csak azért, mert a beképzelt, nagyképű, szemöldöksimogatós, magát világszépének képzelő Sanyika jó helyen volt jó időben az utolsó egy-két körben! A többieknek is túlzás a 28 milkó, miközben mások éheznek, pedig semmivel sem dolgoznak kevesebbet, mint az "olimpiai hősök". Most megint épül ennek örömére egy újabb stadionféle súlyos milliárdokért, a sürgősségi osztályokon meg naponta halnak meg emberek, mert nincs elég pénz orvosra.

      Ne felejtsük el, hogy bár mindenki hangoztatja, hogy mekkora a dicsőség ez az országnak és az ország jó hírét viszi a világba, valójában ez nem igaz! Az országban semmi sem változott és nem is fog, csak mert négy ember a szerencsés véletlennek köszönhetően elhozta az "ország első aranyát". Senkinek nem változott meg az élete csak azért, mert valaki nyert egy aranyérmet! Leszámítva azokat, akik a sportolókból, a versenysportból élnek, kinek lett jobb az élete? Ki lett gazdagabb? Ki gyógyult meg a súlyos betegségéből? Kinek emelték a nyugdíját, fizetését? Melyik munkanélkülinek lett munkája, csak mert Sanyika 50 milliót kaszált? Senkinek. Az meg nem dicsőség, bármennyire is ragaszkodnak hozzá a nagyokosok, amikor valaki kimegy Spanyolországba és vigyorogva hátba veregetik, hogy "Gulás, Puskás" és meghívják esetleg egy sörre. Az sem lesz dicsőség, ha ugyanez pl. Franciaországban történik majd meg, amikor egy magyar turistát azzal veregetnek majd hátba vigyorogva, hogy "Gulás, Liu brothers". Kiváltképp, mivel Magyarországon csak nagyon kevés embernek van lehetősége és pénze arra, hogy külföldön néhányan hátba veregethessék nyaralás-telelés közben.

      Már attól is hányingerem van, hogy Hosszú Katinka, akivel tele van a híradó és már a vízcsapból is ő folyik - 620 milliót harácsolt össze, miközben mindenki elhiszi, hogy azért ilyen eredményes, mert sok gyümölcsöt eszik és kecsketejet iszik, meg sokat edz. Nem tetszik az sem, ahogyan az "ikon" Egerszegi is csak 10 évet dolgozott és azóta is gond nélkül él a vagyonából meg a havi 200 ezer forintjából, otthon mereszti a seggét, nem csinál semmit, azóta még víz közelébe sem ment állítólag (egy újságban olvastam vele egy interjút nem szándékosan).

      Ne felejtsük el, hogy minden ilyen pénz (mindenféle segély, családi pótlék, GYES, ingyen tankönyv, ingyen gyermekétkeztetés, stb.) az adófizetőktől behajtott adóból származik, nem Orbán Viktor meg Gyurcsány fizeti zsebből. A készülő jégpalota is az adófizetők forintjaiból épül majd, és Sanyikáék is a mi pénzükből lubickolnak a millióikban, ráadásul most már évi 700 millióból játszadozhatnak majd. Azt is megemlíteném, ez "csak" téli olimpia, nem az igazi, az eredetileg kitalált, sokkal kevesebb ország sokkal kevesebb versenyzővel indul rajta.

      Azt is tartsuk észben, hogy nem feltétlenül azok kerülnek sikeres pályára akár sportolóként, énekesként, zenészként, művészként, tudósként, balettosként, akik a "legtehetségesebbek", hanem azok, akiknek van rá lehetőségük bekerülni a körbe, azaz a húsosfazék közelébe, és közülük a "legtehetségesebbek" jutnak el a  versenyezésig! Ugyanúgy, ahogy az ország szépségkirálynőjét sem az ország összes nője közül választják ki, hanem csak azok közül, akik jelentkeznek rá, emiatt nem is lehet valaki az egész ország legszebbje!!! Sosem fogjuk megtudni, hogy Mucsaröcsögén az analfabéta, mélyszegénységben élő szülők Pistikéje vagy Juliskája hányszor lenne tehetségesebb korcsolyázó Sanyikáéknál, ha kiderülne valahogy a tehetségük és valaki finanszírozná is a szülők helyett a taníttatásukat.

      Azok kerülnek be a sportágakba, akiknek a tehetős és egészséges, dolgozó szüleik ambícióval rendelkeznek és megvan az anyagi és más lehetőségük, hogy már kisgyerekként valamilyen különórára hordják a gyerekeiket kocsival, fizessék a tagdíjat, a felszerelést, az edzőtáborokat, a nevezési díjakat, az utazást és még amiről nem is tudok. A többiek meg mennek a süllyesztőbe, mert sokan még az "ingyenes" országos tehetségfelmérésre sem tudnak elutazni. Majd ha az ország összes települését a legkisebbtől a legnagyobbig, beleértve a tanyákat is végiglátogatják és körülnéznek alaposan igazi tehetségek után kutatva, akkor lehet azt mondani, hogy tényleg a legtehetségesebbek vannak a pályán és szakítják a tízmilliókat.

      Tudom, most sokan azzal vádolnak, hogy irigy vagyok meg féltékeny (hát, persze, mi más is lehetnék?), de azok most álljanak meg egy pillanatra és nézzenek körül. Látják valahol a fényképemet meg az igazi nevemet bárhol is virítani? Nem hinném. És nem is fogják soha, ha rajtam múlik. Ha személyes hírnévre, dicsőségre vágynék, én is ott lennék a francbookon és percenként készítgetném a hülye szelfiket magamról és ez az oldal is tömve lenne a fejemmel. Azért nincs, mert nem vágyom semmilyen feltűnésre vagy dicsőségre, nem akarok közszereplő, celeb  vagy "internetsztár" lenni, a saját szabadidőmből irkálok, senki nem fizet érte, csak a véleményemet akarom elmondani és a teljes egyenlőségért, az igazságért küzdeni valamilyen formában.

      UPDATE: VB Montreálban. Remekül igazolta a szerencsés véletlennek köszönhetően jó olimpiai szereplés túlértékelését ez a két nap. Még ennyi kiesést, kicsúszást, seggre esést, kipördülést ritkán lehet látni ilyen rövid idő alatt egy csapattól, akik "olimpiai hősökként" jöttek haza és azon nyomban meg is dicsőültek. A VB nagy leszereplés volt számukra.

      Így szerepelnek túlértékelt középszerű tehetségek, ha nincs szerencséjük és a fél világ versenyzői nem csúsznak ki mellőlük vagy nem zárják ki őket valamiért. Ha nem történik meg, akkor Sanyikáék csúsznak ki, záratják ki magukat, maradnak le, nem sikerül előre kerülniük, és nem sikerül döntőbe, éremszerző helyre sem jutni. Egyedül Sanyikánk sikerült összekaparnia egy ezüstöt, de azt is csak azért, mert kizártak valakit a futamában vagy kicsúszott, nem emlékszem, és még így is negyedik meg kilencedik helyeket szerzett meg a verseny alatt. Keserédes "győzelem" ez, főleg, hogy az istenített váltóban,  - amivel aranyat szereztek az olimpián, mert kicsúsztak az esélyes koreaiak -, ráadásul a B döntőben, a lehetséges második helyért is vért izzadva kellett küzdenie, majd tehetséges Sanyika elbénázta és az utolsó kanyarban olyan szépen kiszánkázott a pályáról, hogy öröm volt nézni! Persze a riporterek nem győzték fényezni és tisztára mosni őket, hogy szegények, még nem rázódtak vissza az olimpiai szupergyőzelem után a napi edzésbe (a többiek tudtak?), meg sokat "kivett" belőlük az olimpia (a többiekből, akik itt is győztek meg ott is, nem?). Ha meg napokig ünnepeltek és ez ennyit vett ki belőlük, és egy hét kihagyás vagy lazítás után ilyen rosszul szerepelnek, ennyire visszaesik a teljesítményük, akkor hogy tarthatja őket bárki is "tehetségeseknek"? Egy igazán tehetséges embert, pl. Hamlin, nem zavarja meg a bulizás vagy a lazítás. Kíváncsi vagyok, mit bénáznak el majd legközelebb 50 és 28 millióért.

50 milkóért már megéri ilyen ronda lábakat növeszteni