Már óvodáskoromban sem bírtam azt a szállóigét, hogy " okos enged, szamár szenved ". Soha nem értettem, ez pontosan hogy is működik. Főleg, mert mindig csak lányok szajkózták büszkén, felemelt fejjel, és olyan lányok, akik éppen megalázkodtak, megadták magukat egy erősebbnek, egy fiúnak, akik elvettek tőlük erőszakkal valamit. Ez sajnos, a gyávák és gyengék szánalmas mentsvára, akik büszkén elvonulnak azzal a tudattal, hogy ők az "okosabbak", a fiúk meg, akik elvették tőlük a csokit, labdát, babát, vagy elkergették őket a mérleghintától, a "szenvedő szamarak". Hát, én sosem láttam ezeket a fiúkat bármilyen módon "szenvedni", inkább a markukba meg hangosan röhögni a hülye, gyenge lányokon vagy a kisebbeken, a győzelmüket ...

       Mivel férfi írta ezt a mesét, és a mesék zömét férfiak írták, nem is lehet feminista, bár, lehetne az.

      Néhány szóban a mesékről. A mesék csodálatosak, “mesevilágba” repítenek minket, de a lényeg, hogy mindig az adott kor szellemét, szellemi színvonalát, tudását, gondolkodásmódját, rendszerét tükrözi, és azt akarja megtanítani, átadni a legifjabb generációnak. Például egy 300 évvel ezelőtti mesében a gyerekek nem fognak egész nap az okostelefonjaik fölött görnyedni és hülye francbook posztokat olvasgatni. Ettől függetlenül még lehet szép és jó egy mese, és nem kellene a hülyeségről szólnia vagy irracionális dolgokat állítania a "szárnyaló fantázia" ellenére sem. Például az rendben van, hogy ...