Mivel férfi írta ezt a mesét, és a mesék zömét férfiak írták, nem is lehet feminista, bár, lehetne az.

      Néhány szóban a mesékről. A mesék csodálatosak, “mesevilágba” repítenek minket, de a lényeg, hogy mindig az adott kor szellemét, szellemi színvonalát, tudását, gondolkodásmódját, rendszerét tükrözi, és azt akarja megtanítani, átadni a legifjabb generációnak. Például egy 300 évvel ezelőtti mesében a gyerekek nem fognak egész nap az okostelefonjaik fölött görnyedni és hülye francbook posztokat olvasgatni. Ettől függetlenül még lehet szép és jó egy mese, és nem kellene a hülyeségről szólnia vagy irracionális dolgokat állítania a "szárnyaló fantázia" ellenére sem. Például az rendben van, hogy egy boszorkány/varázsló tud varázsolni, de a legkisebb szegénylegény ne tudjon, csak mert a hasára ütött. Az is rendben van, ha egy sárkány tüzet okádik, de az már nincs, ha a szép, szőke királyfi is azt teszi. Szintén nagyon rossz hatással van a gondolkodásmódra, ha egy mesében a vízilómamának medve gyerekei vannak, az apuka meg zsiráf. Ez már a hülyeség kategóriájába tartozik, nem a szárnyaló fantáziáéba. Ugyanígy a nemi diszkrimináció aranykorában (bár, most sem sokkal jobb a helyzet) íródott mesék többet ártanak a lányok önbecsülésének és későbbi gondolkodásmódjuknak (lásd: Piroska, aki 8 éves korára tökéletes “háziasszonnyá” lett, bár iskolába nem járt, írni, olvasni, számolni, rajzolni, zenélni nem tudott), mint használ az a “csoda”, amit közvetítenek. Ezeknek a meséknek a mondanivalója egyértelmű: a gyenge, védtelen nő és mindenes cseléd a megmentője, a nagy és erős férfi nélkül semmi és senki, megmentőjét egész nap sírva-zokogva várja, beletörődik a sorsába, magáért nem tesz semmit, sorsa mindig valaki mástól függ és a szerencséjén múlik csak, hogy jó vagy rossz emberekkel találkozik-e. Plusz még az is, hogy a legszegényebb és/vagy legkisebb lány a "legszebb", a "legtisztességesebb", aki alázatosan tűri a sorsát, nem ugat vissza, ezért mindig "megkapja jutalmát": eljön érte a gazdag királyfi és boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Nézzük, miről is szól valójában a Hófehérke és a hét törpe meséje!

Adva van egy “gyönyörű szép” királykisasszony, aki tökéletes, akire ránézni nem lehet, a Napra viszont igen. Ez a királykisasszony NEM királykisasszonyhoz méltó nevelésben részesül, aki egyszer majd követi az apját a trónon, hanem csak ugyanazt tanítják meg neki, amit bármely analfabéta parasztlánynak a világon, akik például a palotában is mindenes cselédként robotolnak éhbérért, azaz a főzést, mosást, takarítást, a férfiak teljes körű kiszolgálását. Ez a mindenes cselédnek nevelt trónörökös királykisasszony új anyukát kap egy gonosz mostoha személyében, mert az apukájának, a királynak, sokkal többet számított a szex meg az, hogy nem kell törődnie semmivel, mert “majd az asszony”, mint a saját lánya boldogsága, akinek az anyukáját a király állítólag rajongásig imádta és sokat vártak a lányuk születésére. Nos, ez a rajongás hamar elmúlt, a király engedelmes bábként - aki boldogan kussol, csak legyen szex meg nyugalom - nem veszi észre az új felesége ármánykodásait, sem azt, hogy “imádott lánya” eltűnt. Eszébe sem jut kerestetni, hátha valahol mégis ráakad...csak a mostohaanyja kísérti Hófehérkét háromszor, titokban. Az is jellemző, hogy a rafinált, hataloméhes mostohaanyuci - aki azért “vetette el” magát a királlyal, hogy királyné lehessen – nem azért akarja elveszejteni Hófehérkét, mert néhány év múlva trónra lépne és ő elveszítené minden hatalmát, hiába marad meg a szex-befolyása a királynál – hanem azért, mert Hófehérke “százszor szebb”, mint ő! Tehát új anyuci egyszerre okos is meg hülye nő is meg boszorkány is. Felmerül a kérdés, csak senki nem válaszolja meg, hogy boszorkány létére miért nem tudja magát “ezerszer szebbé” varázsolni, miért csak ronda öregasszonnyá? És boszorkányként miért nem tudja magát valahol uralkodóvá varázsolni, miért csak “Kovácsné”/király -né akar lenni? Hiszen a “hatalma” ebben az esetben csak addig tart, amíg a király él és virul vagy el nem kergetik (lásd: Madam Dubarry).

Hófehérke eljut menekülés közben a törpékhez, akiknek a házában tökéletes rend és tisztaság van, meleg étel, meg egyebek, tehát egy nő/cseléd nélkül is kiválóan boldogulnak, amikor betoppan hozzájuk a trónörökös királykisasszony, és hamar új barátokra talál a törpék személyében, akik egész nap a bányában dolgoznak. Az nem derül ki, hogy miért pont ott dolgoznak, miért kell bányászniuk, kinek a részére bányásznak vagy kinek adják el a szenet, hogy ételt, ágyat, párnát, paplant, ágyneműt, konyhai felszerelést vegyenek, vagy miből is veszik-szerzik egyáltalán, mert a bányában biztos nem étel fejtenek. Több, mint valószínű, hogy nem maguk készítették az eszközeiket, mivel egész nap a bányában dolgoznak, vagy ha igen, valamelyiküknek-többüknek otthon kellett maradnia, hogy elkészítse. Nos, a láthatatlan főnöknek látszólag minden cél nélkül dolgozó törpék befogadják a trón várományosát, mikor megtudják, hogy a mostohaanyja ki akarta vágatni a szívét, és miután rájönnek, hogy csakis boszorkány lehet, majd lazán egyedül hagyják egész napra, mert nekik mindenképpen a bányában kell dolgozniuk mind a hetüknek (kinek is, miért is?), és csak annyit kötnek Hófehérke lelkére, hogy senkinek ne nyissa ki az apró faház ajtaját (ez lenne a “rá vigyázás, törődés”)! Mintha egy gonosz boszorkányt megállítana bármilyen ajtó, pláne egy törpék által épített - íme, egy irracionalitás, hiszen azt az ajtót nem védi semmilyen varázslat, és Hófehérke meg a mostohája egyedül vannak az erdőben, akár fizikai erővel is simán betörhetné. Csak a vámpíros történetek szólnak arról a "szabályról", hogy a vámpírok nem léphetik át egy ház küszöbét, csak ha "behívják" őket. Igen, tudom, a fantázia...Sírjak vagy nevessek?

 Hófehérke “nagyon hálás” a törpéknek, és valamiért elégedett a sorsával, neki ez is jó, és azt hiszi, abban bízik, hogy az egész életét boldogan éli majd le a törpék között, cselédként kiszolgálva őket, míg a “törpék a bányában csak dolgoznak és dolgoznak és dolgoznak”. Mert ugyebár a trónörökös királykisasszony nem úgy reagált a törpék jólelkűségére, ahogy az uralkodó osztály tagjai között szokás (micsoda hülye nevelést kapott!), hogy példának okáért amint kikerül ebből a helyzetből, mert talán az apja, a király kerestetni fogja és talán elkergeti a boszorkány feleségét – akit nyilván simán el is tudna kergetni egy földi halandó, nem fogja bűbájjal megakadályozni -, hogy oké, amint visszakerülök a kastélyba, a méltó helyemre, azonnal busásan megjutalmazlak titeket, soha többé nem kell majd “bányában dolgoznotok” és palotát építtetek nektek. NEM, nem így reagált, hanem úgy, mint bármelyik szolgalelkű, megalázkodó, férfiaknak alárendelt nő/cseléd: “hálából” elkezdte őket kiszolgálni önként és dalolva, mert így 'természetes', és mert úgy érezte, hogy “tartozik” a törpéknek, és természetesen pont szarpucolással tartozik nekik, még véletlenül sem azzal, hogy elmegy velük a bányába dolgozni! Most biztos, egy csomó hülye így kiált fel: “Nő egy bányában? Ráadásul az piszkos munka!”. Igen, az. De legalább nem (annyira) megalázó, mint trónörökös királykisasszony létére szart pucolni analfabéta törpe férfiak után!!!! Mennyivel “tisztább” munka mások szaros gatyáját mosni, vagy az ételmaradékukat elmosogatni, mint szenet fejteni? Mennyivel “könnyebb” hét emberre egy teknőben egész nap mosni vagy kenyeret gyúrni például? Sokan biztos megint felkiáltanak, hogy “na ugye, hogy a nők is erősek?”! Persze, de akkor miért pucolnak szart, miért a férfiak alárendeltjei, miért hagyják magukat verni, erőszakolni? Miért nem mennek vadászni és lesznek önállóak, miért nem harcolnak a jogaikért? Miért pottyantanak ki magukból minden évben egy gyereket, hogy aztán 15 gyerek mellett ne is számítsanak (dolgozni képes) embernek, csak tenyészkancának?
Arra sem derül fény, hogy Hófehérke pontosan melyik törpével aludt egy ágyban éjszakánként, bár a mese szerint csak a legnagyobb törpe ágyába fért bele.

Nos, Hófehérke “boldogan” éli a legutolsó analfabéta, mindenes cseléd parasztlányok életét, mikor is jön kétszer mostohaanyuci és Hófehérke, aki gyönyörű szép, de legalább annyira hülye is (vagy "jóságos", akit át lehet verni könnyedén?), beengedi őt háromszor is, és elfogad tőle ezt-azt (fésűt, övet, almát). A törpék ezalatt vidáman dolgoznak a bányában, és eszük ágában sincs, hogy egy valakit, mondjuk Kukát, otthon hagyják a trónörökössel, hogy tényleg ne nyissa ki az ajtót, miután az első esetből okulva rájöttek, hogy a csaj gyagya és nem fogja fel, hogy az öregasszony-mostohaanyuci ide is utána tud jönni és még mindig meg akarja ölni. Ez megoldhatatlan problémának tűnik a törpék részéről, hiszen nekik mindenáron, minden nap, mindegyikőjüknek a BÁNYÁBAN KELL DOLGOZNIUK, nincs mese! Nincs kivétel! Másrészt azért is otthon hagyhatnának valakit, hogy ne egyedül kelljen a királykisasszonynak szart pucolnia a maradék hat törpére, akik – hangsúlyozom – Hófehérke érkezése előtt is remekül elboldogultak a háztartással. Aki most azt akarná válaszolni, hogy Hófehérkét a szarpucolás "teszi boldoggá" és ő "választotta", inkább maradjon csöndben. Hallgatni arany.

Persze, azt is lehetne mondani, hogy ha Hófehérke nem nyitná ki az ajtót, miről szólna a mese? És miért kapna "jutalmul" egy királyfit, ha nem a sok "szenvedés" után?

Végül természetesen jön a “nagy és erős és persze gazdag királyfi”, és a nagy és erős hét törpe után igazi nagy és erős(en nekrofil) férfiként “megmenti” Hófehérkét (az apa, a király valahogy nem volt képes rá, bár ő is férfi), és boldogan élnek, míg meg nem halnak, és a mostohaanyuci is boldogan él a királlyal, amíg ők is meg nem halnak. Senki nem bűnhődik, bár mostohaanyuci valószínűleg az új tükrében látja, hogy Hófehérke a királyfi kastélyában is még mindig százszor szebb nála, de ez valahogy nem igazán érdekli a továbbiakban. Nem jut eszébe ott megtámadni vagy ármánykodni ellene, belenyugszik a dologba.
Csodás mese.

Nem is olyan rég olvastam valahol egy nő kommentjét arra a felvetésre, hogy ez a mese egy bármilyen magasrangú nőt cseléddé alázó hímsoviniszta mese lenne, miszerint “miért ne segíthetne egy nő a férfinak?”. Miért Ne? Mert, miért kell egy “nagy és erős férfinak” segítség? Miért pont így, ebben a formában? Miért mindig így, és csak ebben “segít” egy nő? Miért pont a szarpucolás számít “segítségnek”, miért nem a férfi munkájában /vadászat, halászat, bányászat/ segít, ha már segíteni akar? A teljes körű kiszolgálás nem segítség, hanem szolgaság/cselédkedés. Segítő szándékkal szolga? Mikor olvasott valaki olyan mesét, ahol a királyfit álruhában befogadja egy szegény család, cserében a királyfi takarít rájuk? Ja, felaprítja a tűzifát. Minden nap 20 órán keresztül. Köszi! Üzenet: a nők semmi máshoz nem értenek, csak a cselédkedéshez, csak abban jók, csak abban tudnak “segíteni”, csak a cselédkedés miatt van rájuk szüksége egy férfinak; a férfiak meg - még akkor is, ha jól boldogulnak egyedül - kihasználják a végletekig a nőket, bármilyen rendű és rangú nőt, ha alkalmuk nyílik rá , és a nők erre felettébb büszkék...

Írjon már nekem valaki, ha eszébe jutna akár egy pillanatra is, hogy mondjuk, az angol királynőt szarpucolásra fogja, ha annak véletlenül menekülnie kellene és pont egy hétköznapi családnál találna ideiglenes menedéket! Tényleg azt mondaná neki, hogy “felség, mire hazajövünk a munkából, ragyogjon a ház és legyen meleg étel az asztalon?!”. A “segítség” arról szólna, hogy cserében nem várunk el semmit, mert akkor már nem segítség, hanem ellenszolgáltatás - és ezt hívják nagyjából üzletnek, cserekereskedelemnek, stb. -, maximum azt, hogy ha legközelebb a mi életünk forogna veszélyben, akkor az általunk bújtatott illető szintén segíteni fog majd rajtunk. Ha tud....és akar.

Minden jó, ha jó a vége! Jó éjszakát gyerekek!