Panni "kiesett" az ablakon, a "gyászoló" szülők egy hónap múlva már külföldön?
Pannit a szülei dobhatták ki, hogy külföldre mehessenek új életet kezdeni?
Már kezdetektől fogva gyanús a történet, de nem igazán mertem erről firkálni, mivel nagyon nem szeretnék bíróságra futkosni hamis vádaskodás vádjával.
Kiesik egy másfél éves gyerek az ablakon, tragikusan elhalálozik, a szülők egy hónap múlva már Angliában kezdenek új életet. Én is vesztettem már el családtagokat, de az biztos, hogy aki igazán gyászol, ilyen rövid idő alatt egy külföldre költözést nem igazán képes megszervezni...a temetés szervezése és a mély gyász mellett. Csak a temetés megszervezése, különösen ha nincsen meg az anyagi meg családi háttér és segítő részvétel, heteket vesz igénybe. Csakúgy, mint a külföldre költözés. Nem tudom pontosan, de repülőjegy, lakásbérlés, munkahely találás, biztosítás, engedélyek, bőröndök, ruhák, eszközök, esetleg útlevél, miegymás az nem megy egy nap alatt, pláne nem annak, aki még az "imádott" gyerekét gyászolja, a temetését, búcsúztatását is szervezi és költ rá több, mint százezret. Nem ismerem szerencsére a pontos árakat, de hogy nem két fillér, az tuti, nem valószínű, hogy egy hónap alatt össze lehet hozni! Ha meg annyira gazdagok lettek volna, akkor telt volna egy hivatásos bébiszitterre, aki addig marad, amíg a megállapodás szól, vagy valamelyik szülő otthon marad a gyerekével. Segélyből élő, éhező nők is otthon maradnak - igaz, ők azért, hogy semmi pénzért ne kelljen dolgozniuk.
Az is gyanús és teljességgel hihetetlen, hogy a szülők egyáltalán nem tudtak volna arról, hogy a gyerekre vigyázó keresztanyának reggel 6-kor mindenképpen el kell mennie dolgozni, így a gyerek negyed- vagy félórán át egyedül marad, főleg, mert nem csak egyszer fordult elő, hanem rendszeresen.
Az is érdekes, hogy a gyerek csizmát húzott, más ruházatot nem, pedig ha valaki fázik, az nem csak csizmát vesz fel, ha egyáltalán fel tudja venni ebben a korban magától. Majd ebben a korban széket húzni a tetőablak alá, felmászni rá, kinyitni az ablakot, felhúznia magát, kimászni, persze pont akkor, amikor a keresztanya elmegy. Hogyan érhette fel, hogyan húzhatta fel magát egy másfél éves gyerek? Mintha tudta volna előre - és ismerte volna mi az, hogy negyed óra, amíg magára marad rendszeresen -, hogy most kell cselekednie és a halálba ugrania. Vagy előre eltervezte volna? Netán valaki más?
Most, hogy a hazugságvizsgálat kimutatta, hogy a keresztanya nem hazudott és az anya tudott arról (szerintem az apának is tudnia kellett erről, ha annyira fontos volt neki a gyereke), hogy rendszeresen egyedül marad a gyerek, valamint az, hogy alkoholt találtak a gyerek vérében (hogy elkábuljon és könnyebb legyen kidobni, a csizma meg elterelés, mintha a gyerek önként és dalolva indult volna útnak? Persze nincs kizárva, volt már rá sok példa, csak kicsit idősebbek), egyre inkább úgy fest, mintha a gyerek útban lett volna a szülők külföldi új életének elkezdésében és kihasználva az alkalmat, tettek róla, hogy ne legyen, a külföld meg már korábban meg lett tervezve. Természetesen nem áll szándékomban vádaskodni, senkit, semmivel nem vádolok, ezért nem is írok neveket, helyszínt, semmit, pusztán a véleményemet, gondolataimat fejtettem ki, amire semmi bizonyítékom.
UPDATE: Apuka azóta szakított a párjával, mert állítólag minden nap a kislány arcát látta a párja arcában. Ez még gyanúsabb az előzmények ismeretében, főleg, hogy a kislány vérében 0,043 ezrelék alkoholt találtak. Nem lehet, hogy mindez előre el lett tervezve, mivel képtelenség, hogy egy gyerek a tetőablakon át akarjon a szülei után indulni mindenféle akrobata mutatványokat elvégezve 3 évesen a bejárati ajtó helyett, és az apuka, meg akart szabadulni a gyerekétől is, a feleségétől is, és kihasználva az alkalmat, leitatta a gyereket és elkábulva kidobta az ablakon?