Ezúttal is egy klasszikusnak mondható példával állnék elő, bár más jellegű, mint az előző, de ez is műszaki-technikai dolgokkal kapcsolatos. Sajnos, rengeteg ilyen és ehhez hasonló történetem van, nem tudok egy napot se megúszni, hogy ne tapasztaljak hasonlót, az ilyen emberek mindig megtalálnak.

     Idén nyáron besétáltam egy kis cukrászdába, ahol nagyon finom sütiket készítenek, aránylag elfogadható áron. Mivel több évtizede működik az üzlet, azt reméltem, hogy egy évek óta keresett ritka süteményről esetleg kapok felvilágosítást, ne adj' isten még a receptjét is ismerik és esetleg meg tudom süttetni velük. A helyiség kicsi, mindössze két kis asztalka van 2-2 székkel, épphogy oda lehet tőlük állni a pult elé. Előttem egy 50-60 közötti, szakmunkásnak látszó férfi (munkásoverallfélében volt dzsekivel meg a szokásos oldaltáskával, aki meló után beugrott egy sütire) vásárolt egy franciakrémest és leült az egyik asztalhoz. Közben én megkérdeztem az eladót, hogy hallott-e már az ominózus sütiről, de nem hallott róla. Még be sem fejezte a válaszadást, amikor a szakmunkáspasi beordította, hogy "meg kell nézni a Google-ban!". Próbáltam nem meghallani, oda se bagózni rá, hátha észreveszi magát és észbe kap, de nem így történt. Azt hitte, hogy nem volt hallható vagy érthető amit mondott, ezért még kétszer egymásután beordította a "tudományát", és szemmel láthatóan elégedett volt magával, hogy mennyit tud és egy hülye nőnek oszthatta az észt. Ekkor odafordultam hozzá és kedvesen annyit mondtam, hogy köszönöm, de higgye el, hogy azzal kezdtem és azért kérdezek személyesen, mert nem találtam semmit az interneten a sütivel kapcsolatban. Egy kicsit meghökkent, ami felettébb sértő volt (már hogy tudok a Google-ról), de elhallgatott, csak magában motyogott még valamit a Google-ról.

        A másik ilyen eset egy festékboltban történt, amely egy kicsit messzebb van tőlem, de nem a világ végén. Egy speciális hőálló festéket keresgéltem az interneten és ki is dobott egy márkát valamint márkaboltokat a kerületemben, ahol ez hivatalosan kapható. Szépen elügettem a boltba a cím alapján, ahol egy őszhajú bácsi, legalább 60 évesnek néztem, igencsak rácsodálkozott, hogy pont olyan festéket keresek nála. Nagy nehezen talált egy palackkal, de az is szürke volt, nem felelt meg. A bácsi erre nagyképűen, kioktatóan azt mondta: "meg kell nézni a Google-ban hol árulnak ilyet!", és elégedetten vigyorgott rám, mint aki a rák ellenszerének a titkos  receptúráját ismertette velem. Megint nem tudtam egy darabig szóhoz jutni, majd kissé gúnyosan megkérdeztem, hogy komolyan? A bácsi elértette az iróniát és fellelkesült fejjel, nagy hangon elkezdte osztani az észt, hogy igen, a Google-ba fel kell menni és beírni a festék nevét, majd kattintani ...és így tovább. Nagyon elégedett volt magával, amiért egy hülye szőke nőnek, akinek fogalma sincs a Google-ról, meg tudta magyarázni, felvilágosítani őt arról, hogy mire való is a kereső. Megvallom őszintén, hogy annyira kiakadtam, hogy hosszú másodpercekig nem tudtam mit feleljek, majd lassan, tagoltam megkérdeztem tőle, hogy mit képzel mégis arról, hogy hogyan jöttem ide? Nyakamba vettem a várost és bemegyek minden festéküzletbe, amit csak találok? A bácsi erre nagyon rácsodálkozott, hogy Google alapján mentem hozzá, és pláne arra, hogy az internet szerint ő egy márkabolt. És még én vagyok a hülye. Mivel egy lakásfelújítás előtt álltam, ezért megkérdeztem még, hogy van-e szobafestő pemzli, amivel főleg a plafont szokták festeni, mert a mellettem 10 cm-re lévő ecsetfalon nem láttam. Közben jobbra fordultam, mert ott meg 10 cm-re egy táblára díszlécek fajtái és árai voltak feltüntetve, gondoltam, amíg válaszol, azokat is megnézem, mert olyat is fel akartam tenni, de szimultán, amikor jobbra néztem volna a táblára, azt mondta a pasi, hogy nézzem meg balra az ecsetfalon, ami ott van mellettem. Erre a vén pasi elkezdett hahotázni, hogy "nem arra, a másik oldalra" , még a kezével is mutatta egy kört leírva, és csak röhögött, röhögött, röhögött. Néztem rá és kérdeztem, hogy mit röhög? Elismételte gúnyosan hogy "nem arra, nem ott van, a másik oldalt!" és továbbra is röhögött, mint amikor valaki az Észbontóban egy oltári nagy baromságot mond és a többiek megszakadnak a röhögéstől, hogy mennyire hülye az illető. Megvártam míg befejezi, majd nyugodt hangnemben megkérdeztem tőle, hogy tényleg azt hiszi-e, hogy nem látom az orrom előtt lévő ecseteket, vagy azt hiszi-e, hogy nem ismerem fel az ecsetet és a díszlécekről hiszem azt, hogy ecsetek. Még mindig röhögve adott valami kitérő választ, amire megjegyeztem, hogy azért kérdeztem rá, mert nem láttam az ecsetfalon pemzlit, gondoltam hátha a raktárban akad még. Még mindig röhögött, erre gyorsan eljöttem, mert nem tudtam meggyőzni arról, hogy meg tudom különböztetni a díszléceket az ecsetektől. Talán még azóta is röhög, ha meg nem halt...

       Ezek az esetek több okból is nagyon "cikik". Egyrészt, mert egy bunkó szakmunkás, akinek csak általános iskolai végzettsége meg talán egy szakmunkásképzője van, azt is 40-50 évvel ezelőtt végezte, és valószínűleg helyesen sem tud írni, mert "guglinak" hívja a Google-t, azt képzeli, hogy egy fiatal szőke csaj, aki valószínűleg már általánosban is tanult számítástechnikát, nem tudja mi az és mire való a kereső. Vagy éppenséggel azt hiszi, hogy egy 80 éves néni vagyok, aki azt sem tudja eszik-e vagy isszák az internetet. Felháborító, hogy egy alapműveltséggel rendelkező hapsi bátran, minden lelkiismeret furdalás, szégyenérzet nélkül "osztja az észt" az Y generációnak, akik már jóformán az interneten, számítógépen nőttek fel és még hosszú évekig tanulták is, ő meg ötvenvalahány évesen nagy nehezen megtanulta bekapcsolni a készüléket és megnézni rajta a levelezését meg a Google-ban pornót, szexfilmet keresni, és máris azt hiszi, hogy mindent tud, egy számítógépes zseni! Mindenkinél többet tud, pláne a nőknél, még akkor is, ha azok pont informatikával foglalkoznak és egy generációval fiatalabbak nála! Nagyon szégyelltem magam és felettébb sértőnek és megalázónak tartom, hogy ezek szerint ő és bármelyik hozzá hasonló tök hülye pasi rám néz, és azonnal azt feltételezi rólam, hogy nem tudom mi a Google, hogyan is kell használni, és nekik kell "elmagyarázni" nekem az okosságot, pedig én már akkor is használtam keresőket, amikor a Google még nem is létezett!

       Másrészt meg azt hiszi egy szintén alulképzett bunkó, aki még a saját boltjában levő termékeket sem nagyon ismeri és meg van döbbenve, hogy fenn van az interneten, mint márkabolt, azt feltételezve rólam rajtam röhögve, hogy a 10 cm-re mellettem levő ecsetfalat nem látom vagy nem ismerem fel rajta az ecseteket, és a díszlécekről hiszem azt, hogy azok lennének az ecsetek! Ha ez komoly, akkor ez a pasi nemhogy simán hülye, hanem egyenesen szellemi fogyatékos!

         Legalább annyira megalázó, mint mikor az ember felhívja az ügyfélszolgálatot, hogy valami gond van a számítógéppel, erre az első kérdés, hogy "be van kapcsolva, be van dugva a konnektorba, ellenőrizte?". Egyszer az internet elindításához való hosszú kódot eldiktálta az ügyfélszolgálatos a Diginél, és hiába hívtam fel, hogy több tucatszor próbálkoztam 3 órán keresztül, makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy ÉN gépelem be rosszul a kódot, én vagyok a hibás és a pancser, ezért nem tudok még mindig csatlakozni az internetre, és azt javasolta, hogy előbb írjam be "jegyzetbe", és utána másoljam be onnan. Nem értettem, hogy ez hogyan is segítene rajtam, de felvilágosított, hogy képtelen vagyok egy 8-9 számjegyű kódot beírni, három órán keresztül folyton rosszul gépelem be sorban egymás után, ezért kell így csinálnom. Másnap megint telefonáltam, hátha valaki más veszi fel. Szerencsére így lett, és bár először az a nő is ugyanezeket hajtogatta, de valahogy mégis sikerült meggyőznöm, hogy nem, én be tudok gépelni kódokat, mert még 15 olyan másik helyem van, ahová ennél hosszabb kódokat is pontosan gépelek be elsőre. Nagy kegyesen felvetette mentőötletként, hogy akkor mondjam neki a telefonba kódot ellenőrzésképpen. Így derült ki, hogy a kód utolsó betűje el lett írva egy nagyon hasonló hangzású betűvel kicserélve, és mégis ők a hibásak. Rögtön be is írtam és azonnal kapcsolódtam, a nő még elnézést sem kért, amiért hülyének néztek. Másfél napomba került és rengeteg idegeskedésbe, megvetésbe, pedig öt percig sem tartott volna, ha az előző napi nő nem engem okol, hanem rákérdez a kódra. Sokkoló, hogy még a nők is hülyének nézik a nőtársaikat minden alap nélkül, mert velem még nem beszélt, nem tudhatta, hogy tényleg pancser vagyok-e!

       Lehet, hogy most sokan legyintenek, hogy ennyi az egész? Ők valószínűleg nem veszik észre a lekezelést, lenézést és a mélységes, megalázó ELŐÍTÉLETET ezekben a történetekben. Lehet, velük nem nagyon történnek ilyesmik vagy egyszerűen nem veszik észre, megszokott, természetes számukra. Másképp vélekednének, ha 12-14 éves koruk óta minden nap előfordulnának velük is ilyen esetek, és nem csak műszaki boltokban, hanem bárhol másutt is! Lehet azt mondani rám, hogy nem tudom jól kezelni a dolgokat, és biztos így is van, de akkor mondja meg valaki, hogy hogyan lehet jól kezelni? De ne azt tanácsolja bárki is, hogy ne törődjek vele, hagyjam a fenébe, mert az a lehető legrosszabb döntés. Ha mindenki hagyja a fenébe, hogy hülyének nézik és megalázzák, akkor megerősítjük az őket megalázókat abban, hogy igazuk van és tényleg minden nő hülye a műszaki-technikai dolgokhoz, azért nem tiltakoznak ellene! Minden elnyomásnak, előítéletnek az az alapja, hogy a lenézettek nem tiltakoznak, hagyják a fenébe, ezért lavinaként söpör el minden egyenlőséget, igazságot a hülyeség!