In Memoriam LIBÁK!
by Bernáth Józsa
IN MEMORIAM LIBÁK - Márton nap alkalmából!
Bár már bő egy hónapja elmúlt az Állatok Világnapja, azért ez a téma minden nap aktuális, sajnos. Mint például most, amikor mindenki libát, libamájat szándékozik enni Márton nap alkalmából, nagy dínom dánom keretében. Mint Amerikában a Hálaadás alkalmából milliószámra legyilkolt pulykák esetében. A Konyhafőnök VIP-ben is nemrég ugyanebből az 'alapanyagból' kellett kotyvasztaniuk valamit a versenyzőknek. Ebből az alkalomból szeretnék megemlékezni a szerencsétlen libákról és nyomorult sorsukról.
Nagyjából 400 éve létezik 'libamáj-termelés' Magyarországon, de senki nem tudja - az illetékes falusiakat kivéve -, hogy a libamájat adó libák milliói micsoda kegyetlen szenvedéseken, fájdalmakon mentek át az évszázadok alatt és még ma is sok helyütt. Az eretnekek kínzása nem volt annyira kegyetlen, mint a szerencsétlen libáké. A kiszolgáltatott állatok lábait odaszögezték a padlóhoz, hogy ne tudjanak mozogni és így lefogyni, majd megvakították őket, hogy semmi ne terelje el a figyelmüket az "evésről" (tömésről), és addig tömték őket dióval folyamatosan, amíg ki nem pukkadtak. Vizet nem adtak nekik, bármennyire szenvedtek a szomjúságtól - sok liba szomjan is halt vakon, odaszögelt lábakkal. Amelyik túlélte a minimális folyadékbevételt, azt kegyetlenül lemészárolták. Mindezt azért, hogy az arisztokrácia és a módosabb emberek libamájjal tömhessék magukat és ezen bizonyos emberek meggazdagodhassanak, és mert valamikor valami hülye kitalálta ezt az egészet. Ezeknek az állatoknak az "élete" maga volt a pokol és sok helyen még ma is az. Kétlem, hogy az evolúció azért hozta volna létre a fajokat, hogy egyesek életét az ember teljes mértékben elvegye és alárendelje a saját igényeinek, nem hagyva őket élni, mozogni, szaporodni, szabadon táplálkozni, mert az ember annyira telhetetlen, kapzsi és állandóan zabálni akar. Akik csak ennyire tisztelnek, becsülnek egy másik, szabadnak született élőlényt, és azt hiszik ők bármit megtehetnek más élőlényekkel, az az embertársaival sem fog másképp bánni, mert nincs külön-külön kegyetlenség az állatok meg az emberi faj számára! Úgyhogy ne után csodálkozunk az állatkínzásokon, meg az emberkínzásokon meg az ISIS-on!
Adózzunk egy perc néma csenddel így az "ünnep" előtt-alatt a nyomorultul megkínzott, kegyetlen élettel-halállal elpusztult, jobb sorsra, szabad életre érdemes libáknak, meg a többi hasonló sorsú állatnak ebben a fene nagy ünneplésben!
