2017. okt 28.

A "női szerep" mint paradoxon?

írta: Beverly Kills
A "női szerep" mint paradoxon?

            Ha valaki egy kicsit utána gondol, akkor észrevehet egy igen érdekes paradoxont, amit nem a természet hozott létre, hanem az emberi társadalom (több ilyen is van, pl. a nemi diszkrimináció maga - a nagy és erős vadászó férfiak, akik nem képesek ellátni önmagukat, meg a gyenge hülye nők, akik az egész világot "képesek" gondozni, etetni, de nem képesek puskával lelőni egy szarvast).

           Az állatvilágban - amelynek az emberi faj is a tagja -, az emberi faj számít a legintelligensebbnek, csak neki van annyi szürkeállománya és megfelelő agyterületei, amivel képes gondolkodni, elvontan gondolkodni, előre tervezni vagy tanulni a (rég)múlt hibáiból. Mégis az "ostoba" állatok azok, amik egyáltalán nem gondolják azt, hogy szaporodás után a nőstények számára megáll és véget is ér az élet. A nőstény állatok szaporodás után ugyanúgy elmennek vadászni, enni, védik a területüket, azaz "élik az életüket" továbbra is, nem költöznek be egy lyukba, hogy életük végéig ott bezárva csak egy bizonyos tevékenységet folytassanak: azaz más állatok "gondozást".

           A legintelligensebb emberi faj ellenben pontosan azt gondolja, hogy a nőnemű emberek számára megáll és/vagy véget ér az élet. Csak a nőnemű emberek hiszik azt, hogy az életük csak szaporodásból és utódgondozásból áll. Csak az "okos" emberi faj gondolta úgy és találta ki, hogy az intelligens emberi faj felét, a nőneműeket semmi másra nem használja, csak a saját szükségleteik kielégítésére, mint kisajátított kiszolgálószemélyzet. Csak az intelligens emberi faj egyedit nem érdekli, hogy mit tudhatna, alkothatna, hozhatna létre (a szaporulaton kívül!) a kiszolgálószemélyzetté degradált nőneműek. Csak az intelligens emberi faj női egyedei hiszik azt, hogy ostobábbak, gyengébbek a hímeknél. Csak az intelligens emberi faj nőnemű egyedi hiszik el, hogy a társadalomnak az ő tudásukra (a világot előbbre vivő, nem a takarítói) nincs szükség, és nem is tudnának értelmes dolgokat alkotni, és az ő feladatuk mindössze a szaporodás-kiszolgálás, ők csak ezzel alkotnak "nagyot", emiatt "értékesek"! Csak az intelligens faj női egyedei hiszik el, hogy megáll számukra az élet szaporodás után (..jaj, ha már gyerek van, utána nem lehet!) és csak az életfogytig tartó "gondozás"-kiszolgálás marad nekik. Egyedül az intelligens emberi faj nőnemű egyedei hiszik el, hogy ha van is valamennyire saját életük, az csak a házasságig és a "gyerekáldásig" tart, onnantól kezdve megszűnnek létezni és csak a családba beleolvadva élhetnek tovább életfogytig.

         Kizárólag az emberi faj intelligens nőnemű egyedei hiszik el, hogy nem emberek, ahogyan azt a férfiak tanították nekik. Csak az intelligens emberi faj női egyedei nem veszik észre az elnyomást, a rabszolgaságot. Csak az intelligens emberi faj női egyedei fogadják el, hogy nem élhetnek szabadon, hogy a társadalom hímnemű tagjai döntenek helyettük az életükről. Kizárólag az intelligens emberi faj női egyedei fogadják el, hogy a társadalom hímnemű vezetői döntik el, hogy mi lesz a sorsuk, kötelességük és azt is, hogy csak a "női életre" fogják neveltetni őket (más nőkkel), és csak a "női léthez" tartozó "boldogság, öröm" teheti őket "boldoggá, elégedetté, sikeressé"  - pl. "csupa öröm és büszkeség, jóleső érzés a család etetése/ "táplálása" reggeltől estig+ahogy felhabzsolják a kaját az ingyenélő, alaposan kiszolgált családtagok, akik helyett elvégezték a munkát ingyen és bérmentve, mert azt is elhiszik, hogy egy "nő" másképp nem okozhat örömet másoknak, csak ha kiszolgálja őket, mindent megcsinál helyettük, amire maguk is képesek lennének). Egyedül az intelligens emberi faj női egyedi hiszik el, hogy ez a sorsuk, csak ennyi, nem több, és csak ez okozhat nekik örömöt, csak ennek szabad örülniük, nem annak, hogy sikeres cégvezetőként havonta milliárdokat hoznak az országnak, mert ha ennek örülnek, akkor szégyelljék magukat, mert a férfiak úgy döntöttek, nekik nem ez a dolguk, nem erről szól az életük. Kizárólag az intelligens faj nőnemű egyedei hiszik el azt, hogy a család/férj/kölykök teljes körű kiszolgálása egyenlő (ugyanaz mint) a "szeretettel", mint érzéssel, és a szeretet mellé járó napi 24-órás cselédkedés meg egyenlő " a szeretteinkről való gondoskodással". Csak az intelligens emberi faj nőnemű egyedei hiszik el, hogy mással nem is tudják bizonyítani, kimutatni a "szeretetüket" csak kiszolgálással. Csak az intelligens emberi faj nőneműi hiszik el, hogy őket csak a kiszolgálásért, etetésért lehet szeretni, másért nem, és csak a kiszolgálás az egyetlen érdemük, az egyetlen "szerethető jó tulajdonságuk", semmi más, a többi csak mellékes, esetleg hab a tortán (pl. okos, szép, sikeres). Csak az intelligens emberi faj női tagjai hiszik el, hogy őket a férfiak csak a hasukkal szerethetik; csak a nők hiszik el, hogy igazi megtiszteltetés, megbecsülés és büszkeség, valamint a család "szeretetének" a jele, ha a család semmi másért nem szereti őket, csak mert jól főznek és jól pucolják a szart rájuk.

        Csak az intelligens emberi faj női egyedei hiszik el, hogy nekik nincs saját életük, nem léteznek saját jogon, mert létüknek önmagában nincs is célja, értelme, csak mások, a férfiak által létezhetnek, szaporodó-gondozó tenyészállatként, egyfajta "haszonállatként". A tehenekre sem lenne szükség, ha nem innánk tejet! Csak az intelligens emberi faj női egyedi hiszik el, hogy meghalnának, ha nem lennének férfiak, mert egyedül semmit sem tudnának kezdeni a világgal, mivel ők csak kiszolgálásra vannak, nem teremtésre, alkotásra, irányításra: ergo ha nincsenek kiszolgálandó férfiak, akkor a nőkre, a kiszolgálószemélyzetre sincs szükség. Csak az intelligens emberi faj nőnemű egyedi hiszik el, hogy létük nem több, pusztán mint eggyé válni a férfival; bele kell olvadniuk a férfiakba/gyerekekbe testestül-lelkestül-bőröstül, teljesen fel kell oldódniuk és csak olyan módon létezni szinte láthatatlanul, mint a halottak: a képzeletünkben, gondolatainkban, emlékeinkben.

Az "ostoba" állatok mindezt nem hiszik, nem gondolják és nem cselekszenek így!

 

Szólj hozzá

anya apa férfiak nők egyenjogúság nemi diszkrimináció létezés célja