Ma este az egyik tévécsatorna "kedveskedni" akar Anyák Napja alkalmából a szolgalelkű nőknek egy bugyuta amerikai filmmel. A cél valószínűleg az, hogy még jobban élvezzék a szolgaságot a film megtekintése után, mivel ez a film alá fogja támasztani, hogy "anya csak egy van", az apáknak semmi közük a gyerekeikhez, csak dísznek vannak, és ha nem lennének "anyák" a világon, minden és mindenki éhen halna, a világ elpusztulna, a Föld bolygó is, meg a Naprendszer is, sőt, talán még az egész Világegyetem is egyik pillanatról a másikra. Minden a nők szarpucolásától függ, természetesen. Ha ők nem pucolják, akkor senki sem. Mivelhogy a férfiak "picibabák", nem tudják irányítani sem a világot, sem a gyerekeiket annak ellenére, hogy ők irányítják az egész világot, a nők/anyák 99%-nak semmi beleszólása sincs a világ dolgaiba. A "világ dolgain" nem azt értem, hogy tökfőzelék legyen-e holnap vagy borsó, piros cipőt kapjon-e a gyerek vagy kéket!

Még nem láttam ezt a filmet - 2014-ben készült -  de nem is nagyon fogom megnézni, főleg mert a tartalomismertetés nem sok jót ígér, viszont annál több ostoba előítéletet, sztereotípiát. Éppen ezért csak szolgalelkű ostobáknak ajánlom. Azért kíváncsi lennék hány hülye fog ezen a filmen "jól szórakozni" és egyetértően bólogatni miközben a kölykök szétverik a lakást, az "apák" meg "tehetetlenül" nézik. Vagy szándékosan, hogy többé ne kelljen???

"Anyabuli" (amerikai vígjáték): "Állandó rohanás a kisgyermekes anyák élete. Allyson elhatározza, hogy szervez egy nyugodt estét a barátnőivel. Persze ehhez meg kell kérni a férjeket, hogy vigyázzanak néhány órát a gyerekekre. Végül is, mi baj történhetne ilyen rövid idő alatt?" - Elég sekélyesen, banálisan hangzik, visszarepít minket a középkorba, és valószínűleg még több erőltetett, unalmas, "tipikus férfi" -féle bénázós marhaságot fog tartalmazni vígjáték címén, mint amit az Oviapu bénázó "apukái" produkáltak. Már maga a tartalom is sok kérdést felvet - persze csak annak, aki nem hisz abban, hogy csak anyaság létezik, apaság, mint olyan, nem; egy minden funkció nélküli megnevezése azon férfiaknak, akik egy mindenes házicseléddel élnek együtt és a mindenes házicselédnek van egy-két gyereke.

Miért állandó rohanás a kisgyermekes anyák élete? Mert minden az ő nyakukban van? Miért van minden az ő nyakukban? Hol van az kőbe vésve, hogy a gyerekeiket egyedül, maguknak kell felnevelniük, annak ellenére, hogy van apjuk? A nők maguknak szülik a gyerekeiket, a férfiaknak csak az utódlás miatt szükséges? Hol van az megírva, hogy a házimunka és a gyereknevelés nem osztható meg egyenlően az apa és az anya között? Mi az, hogy meg kell kérni a férjeket, hogy a saját gyerekeikre vigyázzanak? Ennek nem természetesnek kellene lenni? A szomszédot, vagy rokont, ismerőst szoktuk megkérni ilyesmire, akiknek semmi köze a gyerekeink neveléséhez, csak szívességet tesznek. Az apa csak szívességet tesz a nejének, meg a gyerekének, mert egyébként fontosabb dolga lenne, mondjuk sörözni a haverokkal vagy meccset nézni? Az "apa" fogalomkörébe NEM tartozik bele a saját gyerekre való felügyelés állandó jelleggel? A gondozást nem is említve? Az "apák" csak statiszták vagy vendégek a saját otthonaikban? Miért fogadják el a nők még mindig ezt a nézetet szolgalelkűen, amikor ellenük van?

Egyszer véletlenül hallottam egy részletet a Barátok közt-ből, amint az egyik férfi szereplő megkérdezi Vili bácsit, mit tegyen a síró csecsemőjével, hogy megnyugodjon, mivelhogy Vili bácsi 4 gyereket nevelt fel, biztosan jobban tudja. Nagyot tévedett. Vili bácsi kijelentette,hogy halvány lila gőze sincs róla, mert mindig Magdi anyus foglakozott az “ilyesmivel”. Ilyesmi. Azt hiszem, ez mindent elmond az apákról. Az “ilyesmi”, mármint a gyerekünkkel való törődés, altatás, csitítás az anya dolga és kötelessége, nem az apáé. Ugyan mi a franc köze lenne hozzá? Ezek alapján most képzeljünk el egy "apát", aki 4 gyereket csinál egy 2—3 szobás lakásba és “távolról” nézi, ahogyan felnőnek, távolról nézi, ahogyan az anyjuk EGYEDÜL NEVELI FEL A gyerekeit, mintha csak saját magának, a saját kénye-kedvére hozta volna világra őket! Megvan? Képzeljünk el egy apát, akinek soha egyetlenegyszer sem jutott eszébe, soha nem vágyott rá, soha nem érzett vágyat egy pillanatig sem, hogy karjaiba vegye a gyerekeit, etesse, fürdesse őket? Apát, aki egy lakásban lakott négy gyerekkel, mégsem tud róluk semmit, mégsem tudja mit kell csinálni egy síró vagy éhes gyerekkel, pedig 4-szer 2-3 éven keresztül “nézte végig”, ahogyan ezt a felesége műveli. Apát, aki családban élt évtizedekig, mint egy idegen albérlő, aki nem oda tartozik, csak távoli szemlélője a család életének. Megvan? Nevezzük továbbra is apáknak ezeket a férfiakat?

Felejtsük már el végre egyszer és mindenkorra azt a sztereotip, hülye és értelmetlen magyarázatot, hogy “dolgozott”, azért "nem ért rá"! Tényleg? Napi 24 órában, évente 365 napon keresztül 40 éven át? Egyszer sem volt egy fél óra szabadideje a gyerekeire? De arra RÁÉRT, HOGY GYEREKEKET CSINÁLJON? Kinek gyártotta a gyerekeit? A feleségének kizárólag, hogy annak legyen mivel játszadoznia, míg ő "komoly munkát" végez? Ilyen apák akarják válás után, hogy nála helyezzék el a gyerekeket? Vagyis pont nem ők akarják, hanem ők azok, akik térden állva könyörögnek a bírónak, hogy a kölykök továbbra is az anyjuk nyakán legyenek, ő meg majd kéthetente vasárnap 3-tól 4-ig látogatja őket, annyi elég is bőven. Amennyiben mégis akarják, akkor kizárólag azért, hogy a 9 éves lányaikkal szolgáltassák ki magukat.

Mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. Mindenki arra ér rá, amire rá akar érni.