Elnézve a sok hülye, szolgalelkű házicseléd nőt, akik a nap 24 órájában a családjuk szarpucoló-zabáltató cselédei és még büszkék is rá, felmerül bennem néhány kérdés.

Kik választanak (és szeretnek bele) főzni, takarítani nem tudó/nem akaró, önellátásra és a gyerekeik ellátására teljesen képtelen/nem akaró, házicselédre szoruló béna SELEJT férfiakat férjnek, élettársnak, partnernek?

Kik/miféle nők szeretnek bele olyan pasikba, akik őket csak szexuális tárgynak és alsóbbrendű kiszolgálószemélyzetnek tekintik, és akik egy nőnemű cseléd nélkül SENKIK?

Mennyire kell egy nőneműnek primitívnek, igénytelennek és önbecsülés nélkülinek lennie ahhoz, hogy NE a legjobbat akarja magának (és a gyerekeinek), hanem a legrosszabbat? Aki megelégszik annyival, ha a pali elmegy dolgozni és kész (és szerinte ez "így van rendjén")? Aki megelégszik az ocsúval, a férfitársadalom aljával, szemetjével?

Mennyire igénytelennek, méltóságon alulinak és minden önbecsülés nélkülinek kell lennie egy nőnek ahhoz, hogy azt higgye és elhiggye, nem érdemel jobbat egy önmagát ellátni képtelen selejtnél, sőt, ez számára a normális, természetes, mert a nők eredendően kevesebbek a férfiaknál?

Mennyire kell egy nőnek igénytelennek, primitívnek lenni ahhoz, hogy megelégedjen egy olyan selejt pasival, akinek csak ingyencselédnek kell a 'feleség' maga mellé, aki csak azt nézi, hogy mennyire szolgálja ki a nő a nap 24 órájában, akinek mindegy, hogy ki, csak kiszolgálja valaki?

Mennyire kell egy nőnek igénytelennek, primitívnek és önbecsülés nélkülinek lennie ahhoz, hogy 'beleszeressen' egy magatehetetlen, életképtelen, hasznavehetetlen selejtbe, és még büszke is legyen rá, hogy egy selejtet szolgál kutyaként egy életen át, egy selejtnek rendeli alá saját magát és az életét?

Mennyire igénytelennek, önbecsülés nélkülinek kell lennie ahhoz egy nőnek, hogy ne tartsa magát többre egy önmagát ellátni képtelen, házicselédet kereső/házicseléddel házasságot kötő selejt férfi szolgálólányánál, és mindezt még "gondoskodásnak" is higgye és büszke legyen rá? Mennyire primitívnek kell lennie egy nőnek, hogy arra legyen büszke, hogy egy selejt pasinál is kevesebbet ér? Miféle igénytelen, primitív nő hiheti azt, hogy megfogta az "isten lábát" és "szerencsés", mert egy életképtelen béna selejtet szolgálhat a nap 24 órájában egy életen át, mint """"feleség""""?

Mennyire primitívnek és önbecsülés nélkülinek kell lennie egy nőnek, aki a mellét verve hangoztatja, hogy NEM BAJ, ha az "egyik fél TÖBBET ad" a házasságban/kapcsolatban, és azzal meg pláne nincs probléma, ha ez az 'egyik fél' MINDIG és KIZÁRÓLAG a nő, sohase a férfi???

És végezetül, de nem utolsósorban, kik és miféle igénytelen, méltóságon aluli nők akarnak MEGFELELNI ezeknek a béna, selejt, alja pasiknak azzal, hogy bizonygatják nekik, hogy milyen jó háziasszonyok - azaz milyen jól ki tudják szolgálni őket maradéktalanul - , főznek-sütnek az első randin és reszketve, beszarva várják, hogy egy ilyen selejt férfi "feleségül vegye" őket - azaz szarpucoló házicseléddé tegye őket? Mennyire keveset gondolhatnak ezek a nők magukról és úgy általában a nőkről?