Aki abban a hitben ringatná magát, hogy a rabszolgaság és ezen belül az adósrabszolgaság vagy szexrabszolgaság régen megszűnt a modern társadalmunkban, az nagyon téved. Nemhogy eltűnt volna

- csak azelőtt nem lehetett beszélni róla -, inkább újjá éledt, más körülmények között.

         Roma barátaink odalenn délen, de elképzelhető, hogy Magyarország és más országok területén élő romák között is él ez a ”nemes hagyomány”. Jobbára itthon csak olyan uzsorásokról hallunk, akik pár száz forint kölcsönért milliókat követelnek vissza és megverik, megölik az adóst vagy családtagjait, ha nem tudnak fizetni. Azt nem tudom a szerbiai megoldás itthon is létezik-e, legalább részben, de a Vajdaságban „egyszerűbben” oldják meg az adósok problémáját. Ha egy roma férfi tartozik egy másik romának mondjuk 500 ezer forinttal és nem tud fizetni, akkor a feleségét vagy valamelyik lányát adja oda rabszolgának bizonyos időre. Ha az uzsorás azt mondja, hogy rendben, havonta 100 ezret ér a feleséged, akkor öt hónap múlva visszamehet a családjához, de az a legjobb, ha az adós a 18-20 év közötti lányát adja át, mert akkor "többet kap" érte, azaz többet vonnak le havonta a tartozás összegéből. Nagyon ügyelnek arra, hogy a lányok nagykorúak, de fiatalok legyenek, tehát „törvényes” legyen az üzlet. Papír természetesen nincs róla, szóbeli megállapodás az íratlan törvényeknek, hagyományoknak megfelelően. Gyakran át is hozzák a határon a szexrabszolga nőket, és az adósrabszolga természetesen igennel felel, ha megkérdezik a hatóságok, hogy önszántából jön-e át a határon. Esze ágában sincs nemet mondani, mert egyrészt számára ez természetes, másrészről akkor a családját érné valamilyen „baleset”. Az uzsorás ezek után a meghatározott ideig azt csinál a nőkkel, amit akar. Természetesen elsősorban szexrabszolgának használja, és van amikor 5-6 nő és lány gyűlik össze nála, mint „törlesztőrészlet”; ilyenkor orgiákat rendez, és gyakran partiba vágja a lányokat, más haverjaival, uzsorásokkal együtt. Gyakran cserélgetik is a lányokat, nőket egymás között, kölcsön is adják őket egymásnak, és gyakran kiállítják az utcára is pénzt keresni arra az időre, amíg nem törlesztődik az adósság. A lányoknak, nőknek eszük ágában sincs tiltakozni, úgy szocializálódtak, hogy nekik ez a sorsuk, ez így természetes és normális. Ha esetleg mégis tiltakoznának, a verés, büntetés, kínzás nem marad el. A hatóság tehetetlen, még akkor is, ha pontosan tudják vagy nem, hogy mi is folyik a háttérben.

        Ezek után csodálkozunk, hogy az iszlámok, muszlimok adják-veszik a nőket, pedig nem kellene, hiszen a romák és iszlámok gyökere majdnem ugyanaz, mindannyian ázsiai származásúak, ázsiai eredetű kultúrát képviselnek. Nem beszélve arról, hogy a mindenki által felmagasztalt demokrácia is a rabszolgaságon alapul, rabszolgák nélkül nem alakulhatott volna ki a periklészi „Aranykor” sem, és még a vidám gyerekünnepnek tartott Mikulás az ajándékaival is az adósrabszolgaság intézménye miatt jöhetett létre.

      A rabszolgaság, adósrabszolgaság ugyanúgy emberi találmány - bizonyos emberek, társadalmi rétegek érdekeit szolgálja -, mint ahogyan a nemi diszkrimináció is, azzal a különbséggel, hogy ez utóbbi az összes férfi érdekeit szolgálja. A szerbiai romák íratlan törvénye(i) is szinte kizárólag a nőket sújtja, a nőket tárgyiasítja, eladható árucikké degradálja és nyomja el. Megszűnik-e valaha bármelyik is? Ha minden marad úgy a fejekben, ahogy most van, akkor soha.