"Süssön kacsát a családnak!" szólít fel minket a Tesco és biztos vagyok benne, hogy rengeteg szolgalelkű nő azonnal és boldogan engedelmeskedik a parancsnak, miközben

én fel nem foghatom, hogy miért nem szégyellik inkább magukat azért, mert a családjuknak csak az étel miatt kellenek. Nekem lesülne a bőr az arcomról, ha csak a jó cselédet "szeretnék" bennem, nem az embert. Ha csak azért jönnének el hozzám a családtagjaim, hogy ingyen zabálhassanak, hogy felzabálják mindazt, amiért én órákig dolgoztam, majd távoznak és felém sem néznek a következő almás potyakacsáig. Szégyelleném, hogy más egyéb miatt NEM akarnak velem lenni, nem akarnak a társaságomban lenni, nem kíváncsiak rám, az anyjukra, nagyanyjukra, mint emberre, egyéniségre, személyiségre, senkit nem érdekel a munkám, hivatásom - már ha van, mert nagyon sok ilyen kacsát sütögető idióta életében semmi más nincs csak a család kiszolgálása, az a munkája, hivatása, karrierje, semmi mást nem tud felmutatni, csak azt, hogy hűségesen szolgál és kiváló házicseléd, cselédként élte le az egész életét. Szánalmasak. Még szánalmasabb, hogy rengeteg szolgalelkű nő megelégszik azzal, hogy nem miatta jönnek, csak a potyakaja miatt és még büszke is rá, veri a mellét, és rá is játszik, kapaszkodik a család zabáltatásába, mint fuldokló a szalmaszálba. Elhitetik saját magukkal, hogy fontosak és értékesek, mert zabáltatnak és dicsérik a főztjüket. Hamis illúziót kergetnek a szolgaságuk nyílt és elégedett felvállalásával. Sokan odáig süllyedtek már, hogy kifejezetten  megsértődnek azon, ha nem zabálják fel a családtagjaik az összes kaját, amit három napig éjjel-nappal készített. Ilyenkor érzi magát értéktelennek, eszébe se jut, hogy valaki neki is főzhetne végre, hogy megtisztelje, mint embert. Nekik nem kell a tisztelet, elég, ha csak nélkülözhetetlen a "sült kacsájuk", elég nekik, hogy csak emiatt jön hozzájuk négy generáció. Ezeknek a nőknek nem kell a puszta szeretet, amikor önmagukért szeretik őket, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Úgy érzik meg kell vásárolniuk a szeretetet valamilyen módon, ingyen nem jár neki, csak önmagukért, csak mert jó emberek. Ezek a nők ellenszolgáltatást nyújtanak a szeretetért cserébe, büszkék arra, hogy ha már önmagukért nem szeretik őket, akkor legalább a főztjükért. Elhiszik, hogy ők is csak akkor szeretnek valakit, ha zabáltatják, anélkül nem tudnák kimutatni a szeretetüket semmi mással, elhiszik, hogy a szeretet egyenlő a kiszolgálással, és emiatt csak ez marad nekik...és tényleg. Semmi más nincs az életükben és nem is akarják, hogy legyen, nem akarják mással kifejezni.

      Hogy mi lesz velük amikor már nem tudnak szolgálni, zabáltatni, azaz "szeretni"? Bedobják őket az öregek otthonába és jó, ha egy évben egyszer meglátogatják az imádott, és kacsával összetartott családtagjai. Miért kell összetartani egy olyan családot, akik nem akarnak összetartozni, nem akarnak a családtagjaikkal lenni? Nyilván azért, mert nem szeretik a családtagjaikat annyira vagy sehogy sem, hogy csak úgy, rendszeresen eltöltsenek néhány órát egymással. Miért kell hozzájuk ragaszkodni, mi értelme van? Ezek a családtagok, akik csak a potyazabálás miatt "szeretik" egymást, miért kellenek bárkinek is? Miért vágyik bárki is a társaságukra, amikor tudja, hogy NEM miatta vannak ott, hanem a zabálás miatt? Ezek az emberek, akik csak az étel miatt gyűlnek össze bizonyos rendszerességgel, soha nem fogják igazán szeretni egymást és soha nem fogják igazán támogatni egymást, különben nem kellene "összetartani" őket, főleg, ha hülye nagymami elpatkol, vagy magatehetetlenné válik és nem tud tovább zabáltatni. Akkor ez a "család" abban a pillanatban szétszéled, hacsak nem lép az elpatkolt nagymami helyébe egy másik hülye nő, aki folytatja az értelmetlen, semmilyen "haszonnal", semmilyen kölcsönös, igazi szeretettel nem járó nagy "összetartást" úgy, hogy a mindenes cseléd munkáját, a rendszeres ingyenes zabáltatást folytatja addig, amíg ő is el nem patkol. Mi a franc értelme van ennek? Az a hamis, önáltató hazug hit, hogy nem vagyok egyedül, szeretnek és fontos, hasznos tagja vagyok a családnak, pedig ez csak egy hazug, álszent, képmutató kapcsolat a képmutató, számító, a hülyéket gátlástalanul kihasználó családtagokkal? Mennyire primitívnek, igénytelennek és szánalmasnak  kell lenni ahhoz, hogy valakinek ennyi is elég legyen?

      Hogy miért kell összetartani egy családot, aminek a lényege pont az összetartás lenne, és miért pont egy mindenes házicseléd köré gyűlik a család, és miért nem egy értelmes, értékes, nagy tudású, nagy élettapasztalattal (az 50 évnyi otthoni cselédkedés, kiszolgálás NEM élettapasztalat!!!) rendelkező családtag köré, pusztán szeretetből, akitől nem kiszolgálást, zabáltatást várnak, hanem jó beszélgetéseket, közös szórakozást,  tanácsokat, a problémák közös megoldását (nem zabálás közben tele szájjal, úgy nem lehet valakinek pl. a munkahelyi gondjait vagy a meddőségét megoldani, a figyelemelterelés zabálással néhány óráig meg NEM problémamegoldás!) és simán az együttlétet egy szeretett családtaggal? Nem mindegy, hogy a nagymamát szeretjük vagy csak a főztjét meg azt, hogy kiszolgál minket, még ha sokan nem is veszik észre a különbséget, hanem összekeverik alapvetően, a családi viszonyok alapján a nagy zabálásokat, a kiszolgálást a szeretettel. Igen, a kutya is "szereti" azt, aki ételt ad neki, még ha az egy tolvaj is, aki be akar törni a házba, ezért kolbászt dob neki vagy éppen mérgezett ételt.

            Egy szolgalelkű öreglány vigyorgó fejével indul a Tesco legújabb, a nőket született cseléd szerepben bemutató reklámja. A szolgalelkű öreglány lelkesen, minden porcikájával a család alá rendelve magát, minden porcikájával az almás kacsájára koncentrálva, összpontosítva, minden erejét megfeszítve robotol, mintha összedőlne a világ és bűnt követne el, amiért szégyellnie kell magát, ha nem sikerülne tökéletesen, és mintha nem is bírná felfogni ésszel, hogy a család zabáltatása a legeslegutolsó a fontossági sorrendben, rengeteg minden fontosabb is van annál, hogy négy generáció ingyenélőit összehozza pusztán egy étellel. Például a szerető nagyiknak előbb meg kellene akadályoznia a háborúkat, szegénységet, migránsok bejövetelét és még sok minden mást ahhoz életük során, hogy később legyen egyáltalán család, amit össze lehetne hozni. És inkább azért jöjjenek össze a családtagok, hogy szeretettel adózzanak a nagyinak, mert békés világot és jólétet teremtett számukra, és ne a nagyi almás sült kacsájának adózzanak tisztelettel helyette. És jöjjenek össze a családtagok inkább egy jó étteremben, ahol kiszolgálják végre a nagyit is, és a három generáció fizeti a számlát, pusztán szeretetből, tiszteletből és nem engedvén, hogy a nagyi nyugdíjából készüljön a kacsa.