2017. nov 25.

A klasszikus nemi diszkrimináció esetei 3.

írta: Beverly Kills
A klasszikus nemi diszkrimináció esetei 3.

      Ezúttal egy mobiltelefonos történettel tudok szolgálni. Nekem nincs okostelefonom, nem is lesz, mert nem akarom a szolgáltatók milliárdos vagyonát növelni, miközben nekem semmi sem jut az ő luxusukból. De nem is ez a lényeg. Van egy egyszerű alapkészülékem, amit egy évben egyszer feltöltök és csak végszükség esetén használom, engem viszont el lehet érni. Egyetlenegy hibája van csak, hogy a fényképeket nem lehet róla letölteni, sem bluetooth sem más nincs rajta. Emiatt besétáltam egy üzletbe és megkérdeztem van-e olcsó, használt, kártyafüggetlen alap mobiltelefon, amiről viszont le lehet tölteni dolgokat. A pasi ismerős volt, mert jártunk néhányszor nála "mobilügyben", amikor valami kisebb gond adódott. Most is kedvesen üdvözölt, majd amikor előadtam a problémámat, elkezdett kérdezgetni, hogy mi van a telefonomon, bluetooth egyebek. Megismételtem újfent, hogy semmi nincs rajta, csak mms küldés, de 250 képet nem fogok átküldeni egy másik helyre, mert annak az árából akár okostelefont is vehetnék. Akkor azt ajánlotta, hogy vegyek egy kártyaolvasót és azzal próbálkozzak. Megköszöntem, mondtam kicsit gúnyosan, hogy magamtól sosem jutott volna ez a bölcsesség az eszembe, aztán mint Colombo hadnagy a fejemre csaptam, hogy várjunk csak! Nincs is memóriakártyám, mit csináljak a kártyaleolvasóval?! A pasi vigyorogva kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem igaz, hogy nem lehet valahogy leszedni róla képeket, és amikor elfordultam, hogy körülnézzek az üzletben, kiemelte a táskámból a mobilomat és két másik ott tartózkodó ismerős hapsi társaságában elkezdte végignézni a menüsort meg levette a hátlapját, kivette az akut, hogy belenézzen. Mikor észrevettem, felháborodva kértem számon, hogy miért turkál a táskámban és miért néz bele a telefonomba, de vigyorogva közölte, hogy csak segíteni akar nekem (mert nyilván tök hülye vagyok és nem tudom a mobilomat használni, ehhez férfi kell). Azt feleltem, hogy értse már meg, hogy nincs bluetooth a mobilomon, sem memóriakártyám, de nem akarta megérteni meg visszaadni a mobilt, csak lekezelően vigyorgott és tovább nézegette. Mire bosszúsan azt feleltem, hogy mégis mit gondol, hogy hazudok, meg hogy higgye el, hogy pontosan tudom, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik a telefonom, főleg hogy már öt éve használom! Erre lekezelően, fültől fülig vigyorogva az arcomba nézett és gúnyosan megjegyezte, hogy "az nem olyan biztos"! Azaz, egy nőnemű akkor sem érthet a saját telefonjához, ha az húsz éve vagy még több nála van és minden nap használja. Felháborodva kértem ki magamnak, hogy ennyire hülyének nézzenek, de csak vigyorgott tovább a többiekkel együtt és kacsingatott, meg odavetett annyit, hogy "jól van már, nem kell ennyire felkapni a vizet, csak biztos akartam lenni benne". Miben? Hogy értek a saját telefonomhoz? Fél perc múlva megszólalt inkább hitetlenkedve, hogy "jé, ebben nincs is memóriakártya és tényleg nincs rajta bluetooth". Hát, most már oda se megyek többé! Most mondja valaki, hogy ebben az esetben a helyemben nem szólt volna be, hogy a k. anyádat?! Én nem tettem, de csak egy paraszthajszál választott el tőle, inkább eljöttem gyorsan.

         Egy másik üzletben, ahol mindenféle használt, de jó állapotú műszaki cikkeket lehet kapni, a nyáron elkezdtem érdeklődni, hogy van -e használt, olcsó, de azért még jól működő multifunkcionális nyomtató, amibe olcsón lehet utángyártott tintapatront vásárolni, mert nagyon nem szeretném, ha a patron kétszer annyiba kerülne, mint maga a készülék. Erre az ott dolgozó tulajdonos pasi meg egy másik idősebb, szintén rendszeres vásárló, aki összehaverkodott a tulajdonossal, azt felelték kioktatóan, hogy akkor vegyek LÉZERNYOMTATÓT! Elkezdtem nevetni, és mondtam, hogy az még drágább, ne vicceljenek. Jó, de abba nem kell patron! - jött a válasz a nagy és erős, okos férfiaktól, én meg néztem, mint gyerek a moziban. Mondtam, dehogynem, csak azt úgy hívják, hogy toner és 15 ezer forintnál kezdődik az ára. Erre azt felelték, hogy "jó, de abba nem kell festék és tovább is tart!". És még én vagyok a hülye szerintük, akit ki kell oktatni, hogy mit tegyen. Hitetlenkedve rákérdeztem, hogy akkor mégis mivel nyomtatja a papírra a betűket, a válasz az volt, hogy lézerrel, nem tintával! Hogy aztán lézersugárral hogy nyomtatnak színesben, arra már nem tudtak felelni, nekem kellett felvilágosítanom az okos férfiakat arról, hogy is működik a toner és a lézernyomtató, mert azt hitték, hogy lézersugár égeti bele a papírba a szöveget vagy ábrát, akármit. Ez még kétszer megismétlődött ugyanebben az üzletben, másik két idősebb ott vásárló férfival, mindannyian lézernyomtatót ajánlgattak, hogy "ne kelljen festékpatront venni, mert ahhoz nem kell!. Komolyan mondom, rosszul vagyok és voltam, de kitartóan hiszik ezek a pasik, hogy csak ők értenek, illetve jobban értenek a műszaki dolgokhoz, mint én, én alapból hülye lehetek csak.

          Tavaly nyáron zárat, kilincset cseréltem a bejárati ajtón, mégpedig egy olyan zárat, kilincset, ami még "gyárilag" lett beépítve, azaz a házat építő munkások szerelték be. Nem is volt vele sokáig probléma, de egy családtag beletörte a kulcsot a zárba, ezért nem nagyon volt más választás, meg már amúgy is szerettünk volna egy korszerűbbet. A kilincsek visszaszerelésénél az egyik tipli szétszakadt, már nem fogta a csavart. Le kellett szaladnom a közeli kisboltba, ahol szögeket, csavarokat meg minden egyéb szereléshez való cuccokat lehetett kapni. Egy idős bácsi meg egy középkorú nő állt a pultban, az üzletben meg két idősebb bácsi meg egy középkorú pasas nézelődött, mindannyian munkásoverállban. Rögtön tudtam, hogy itt nagy gáz lesz, de nem akartam megfutamodni, ezért bátran kértem néhány tiplit. Azonnal megkérdezték, hogy mire kell, mondtam, hogy mire - bár ne tettem volna, ezt azóta is bánom, hiszen semmi közük nem volt hozzá. Erre mindannyian felzúdultak, egymást túlharsogva, kioktatóan magyarázták, hogy a tiplit falfúrásnál szokták használni, faajtóba nem szokták és lenézően megmosolyogtak, még azt is kérdezte az egyik bácsi, hogy "nincs apuka"? Majdnem sugárban hánytam, de kedvesen visszaszóltam, hogy apukám sajnos, egy szöget sem tud beverni valahová. És valamelyik férfiszomszéd? Mondtam, hogy csak egy férfi szomszédunk van, a többi nő, de ő is hozzánk szokott átjönni segítségért. Erre tanácsokat adtak, hogy így vegyek enyvet és azzal csináljam, meg úgy vegyek enyvet. Mondtam, hogy egy vacak csavar miatt nem fogok enyvet venni és nem is akarom örökre beragasztani azt a csavart, csak azt szeretném, hogy erősen fogjon, ehhez elég egy tízforintos tipli is. Váltig állították, hogy nem tiplivel kell, én meg azt tanácsoltam nekik, hogy ezt mondják azoknak a munkásoknak, akik az egész társasházban így szerelték be a zárakat anno, ami mellesleg egész jól bevált hosszú évekig. Majdnem kizavartak az üzletből, a leghevesebben a nő tiltakozott, mire megkérdeztem, hogy miért ennyire ellenséges, amikor ő is egy barkácsüzletben dolgozik, amire azt felelte, hogy "igen, de a férfiak agya másképp működik, mint a nőké". Mondtam, hogy ez így igaz, de csak azért, mert őket gyerekkoruktól fogva szerelésre, javításra nevelik, a nőket meg szarpucolásra, főzésre, nyilván nem lesznek egy hullámhosszon, nem fognak érteni egymás munkájához, nem fogják megérteni egymást, más lesz a fontos számukra. A nő még hevesebben tiltakozott, hogy nem csak amiatt, hanem "születésileg", amit én, mint molekuláris biológus határozottan cáfoltam, mert ez nem genetikai (születési), és közöltem vele, hogy anyukám gépészmérnök, a nővére villamosmérnök, mindent meg tudnak javítani, én meg majdnem mindent, és anyukám sosem játszott babákkal (én szintúgy), csak szétszedte a babákat, hogy megnézze mi van bennük, hogy vannak felépítve. Gúnyosan gratulált, és tovább erősködött, hogy akkor is a nők többségének az agya másképp működik. Kértem, magyarázza már el nekem, hogy pontosan hogyan működik másképp a női agy és hogyan működik pontosan a férfiagy, de nem tudta megmondani. Rákérdeztem, hogy ha nem tudja hogyan, akkor abban miért olyan biztos, hogy másképp működik, azt honnan tudja? Csoda, hogy megúsztam élve, mondanom sem kell, hogy tipli nélkül jöttem ki, amit egy másik boltban kellett megvennem. Ahogy hazaértem, beszereltem és innen üzenem, hogy azóta sincs gond vele! Én viszont azóta is teljesen értetlenül állok az eset előtt, mellesleg a bolt meg azóta bezárt.

 

 

 

 

Szólj hozzá

nők egyenjogúság előítéletek nemi diszkrimináció hímsoviniszta férfiak