Előre felhívnám a kedves olvasók figyelmét, hogy az úgynevezett "női munkát" már az ókorban a görögök sem becsülték. A "női munka" kifejezést tartalmazó cselekedetek a legpiszkosabb, legalantasabb, legértéktelenebb és leginkább tudást, szakértelmet, tanulást nem igénylő munkákat jelentik. NEM VÉLETLENÜL SÓZTÁK A NŐK NYAKÁBA! Értéktelen nőknek értéktelen munka jár, amelyek ugyan szükségesek, de nem azok viszik előre a világot. senki nem hódított meg egy másik királyságot és szerzett gazdag zsákmányt mosogatással, takarítással. Ez visszafelé is hat: értéktelen piszkos munkát végző emberek/nők nem számítanak értékesnek, nem többek beszélő szerszámnál.

           Éppen emiatt egyáltalán nem értem, hogy a nők miért erőlködnek továbbra is, hogy a szarpucolásukat teljes értékűnek fogadja el a férfiak társadalma? Ugyan miért fogadnák el, amikor nem véletlenül nem végzik a "nők munkáját", nem véletlenül a világmegváltást szavazták meg maguknak a szarpucolás helyett. Nem értem, hogy a nők mi a fenéért erőlködnek és miért erősködnek, győzködik magukat, hogy ők és a "munkájuk" fontosak, értékesek? a nők munkáját, amihez nem kell sem írni, sem olvasni, sem számolni tudni, bárki el tudná végezni, csak NEM akarja. Sokkal egyszerűbb a nőket célirányosa csak kiszolgálásra nevelni, és kényszeríteni úgy, hogy ők is akarják. Egyszerűbb, kifizetődőbb és sokkal kényelmesebb, mint főzéssel, mosogatással, takarítással tölteni a fél életünket. Töltsék a nők ezzel az életüket! Régebben és sok helyen még manapság is, a piszkos munkákra ítélt rabszolgákat leláncolták, megbilincselték és bezárták őket valahová fegyveres őrök társaságában, hogy ne tudjanak elszökni. A női rabszolgaságnál már nincs is szükség láncokra, bilincsekre, őrökre, elég a célirányos neveltetés, ami felettébb szomorú, és a láncok, bilincsek így átkerülnek életre szólóan a nők agyába, fejébe, tudatába, nincs mitől tartaniuk a férfiaknak - a nők nem szöknek el a szolgaságuk elől, amíg elhiszik, el tudják hitetni velük, hogy életfogytig ez a sorsuk, mást nem választhatnak.

         A mai napig tartó, hatalmas méreteket öltő nőírtás (India, Pakisztán, Kína, stb.) is a piszkos, alantas munkákat "női munkaként" egyesítő rendszernek lehet köszönni. A tévhitekkel ellentétben Spártában nem csak a gyenge, életképtelen vagy torz fiúcsecsemőket tették ki a Taügetoszra. A "gyermekkitétel" gyakorlata minden államban létezett, szokásban volt és elsősorban a lánycsecsemők estek áldozatul, mert ők nem dolgoztak felnőttkorukban, csak "női munkát" végeztek, ami ugyebár nem földművelésből, pénzkeresésből vagy építkezésből, kézművességből állt, nem lehetett vele pénzt keresni, ahogyan manapság sem és soha semmikor a távoli jövőben sem. A fiúcsecsemőket tényleg csak akkor tették ki, ha satnyák, torzak voltak, de a lányokra ez nem vonatkozott. Ha az apa úgy döntött, hogy nem kell neki még egy "anyagi-pénzügyi teher", már vitték is a lányokat a kitétel helyére. Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek a gyerekek többsége nem pusztult el, mert bárki hazavihette onnan és felnevelhette őket, ami viszont egyáltalán nem jelentette azt, hogy csodálatos életük lett volna a későbbiekben. Biztos vagyok benne, hogy sokan inkább a halált választották volna a rájuk váró kegyetlen élet helyett. Mivel a lányok sehol sem kellettek a "tisztességes" családoknak, inkább a fiúkat részesítették előnyben, ezért a lányokat bordélyház tulajdonosok és rabszolgakereskedők vitték el és "nevelték fel" prostituáltnak, beszélő szerszámoknak. El lehet képzelni ezeket a szerencsétlen lányokat és kisebb számban fiúkat, akik 3-4 éves koruktól fogva rabszolgamunkát végeztek vagy 5-6 éves koruktól prostituáltként szolgálták ki a férfiak igényeit, hogy "visszafizessék" a felnevelésük költségeit. Ha elhullottak, senkit nem érdekelt, mert mindig volt bőven utánpótlás a "kitétel" céljára szánt helyeken. Kegyetlen sors, a halál ennél csak jobb lehetett.

       Éppen emiatt a nőknek nem azon kellene még mindig erőlködniük továbbra is, hogy elfogadtassák az értéktelen munkájukat, és arra várjanak, hogy egyszer majd a férfiak a lábaik elé borulnak és istennőként kezdik el őket imádni, amiért szart pucolnak rájuk és ezért sokuk számára nélkülözhetetlenek, mint manapság a fridzsider, mosógép vagy a mikrohullámú sütő. Ez soha nem fog megtörténni. Istennők nem pucolnak szart és soha nem is fognak, a férfiak nőkre kényszerülése az önellátás terén meg nem egyenlő a hasznos, értékes munkával. Inkább tenni kellene róla, hogy eltöröljék és soha többé NE legyen "női munka", sem "férfi munka", hanem csak MUNKA létezzen, amely mindenkié, egyöntetűen, mindenki közösen végezze el az összes munkát, a pénzkereséstől a házimunkáig. Amikor ez megvalósul, akkor majd elismerik a nők munkáját, anyagilag is, és nem abban a megalázó értelemben, hogy "de jó mindenes cselédek ezek a nők, milyen sokat bírnak! Dolgoznak és mellette még a férfiakat is kiszolgálják maradéktalanul, milyen hasznos egy ilyen háziállat otthon, ráadásul alig kérnek enni cserébe, érdemes nősülni".