Nincs még elegetek a "háziasszony" titulusból, dolgozó nők?
Érthetetlen számomra, hogy a 21. században hogy hogy nincs még elegük a dolgozó, családfenntartó nőknek a degradáló "háziasszony" titulusból? Hogy hogy a nők értelmesebbje, tanultabbja nem lázad ellene?
Hányingert kapok, amikor a médiában azt hallom, olvasom, hogy a "háziasszonyok így", a "háziasszonyok úgy, a háziasszonyok már megkezdték az ünnepekre a készülődést" és ehhez hasonlókat. Nos, aki normális családban él, az pontosan tudja, hogy nemcsak a nők kezdenek el készülődni. Ráadásul a "háziasszony" megnevezés pont az ellenkezőjét jelenti, mint a "dolgozó nő". Egy lekezelő, degradáló, megalázó és a férfi alá rendelő megnevezése (gyűjtőneve) azoknak a nőknek, akik NEM dolgoznak, NEM keresnek pénzt, NEM jártak iskolába, NINCS szakmájuk, NINCS végzettségük és nem értenek semmi máshoz, csak a szarpucoláshoz, egész életükben otthon ülnek, csak vásárolni járnak ki az otthonukból. Olyan nőket jelöl, akik nem sokat érnek emberileg, de elvégzik a piszkos munkát a férfiak helyett és megteremtik a férfiak kényelmét.
A "háziasszony" kifejezést azért találták ki, hogy mindenki azonnal tudja rólad, hogy egy férfi szarát pucolod (+családét), és még véletlenül sem te vagy a Nemzeti bank elnöke!
Tényleg nem sérti a méltóságotokat, önbecsüléseteket? Nem sérti a méltóságotokat, meg az emberi mivoltotokat, hogy egy házasságban a béna, selejt urad és parancsolód a "családfő", még akkor is ha munkanélküli vagy kevesebbet keres, alacsonyabb beosztásban van, te meg akkor is csak a háziasszony vagy, meg "Edit asszony", aki csinosítgatja a lakást?! Nem szégyellitek egyáltalán? Te csak akkor lehetsz "családfő", ha egyedül neveled a gyerekeidet!
Egy főző-mosó-takarító férfi miért nem "háziférfi" vagy "háziférj", miért továbbra is "családfő"? Idegenül hangzik? Hát persze, hisz évezredeken keresztül egyetlen férfi sem végzett házimunkát, egyetlen férfi sem pucolt szart! Otthon, legalábbis.
Hogy a "Kovács Jánosné"-ról ne is beszéljek. Tényleg nem sérti az emberi önbecsüléseteket, hogy a becsületes, születéskor kapott nevetek szart sem ér, és meg kell titeket billogozni, mint a lovakat, teheneket, hogy a világ rögtön értesüljön róla, hogy ti egy Kovács János nevű hülye fasz tulajdonai és alárendeltjei vagytok? Egy olyané, aki még el is várja tőletek, sőt, egyesek ki is kötik, hogy csak akkor "vesznek el" benneteket - mint valami tárgyat, táskát, akármit, amit birtokba vesz a nagy és erős férfi - ha a nevét viselitek. Hiába, no. SZAROS JÓZSI IS ÚR AKAR LENNI A SZEMÉTDOMBJÁN, AKÁRMEKKORA SENKI IS. És SIKERÜL IS NEKI, MERT "UTCASEPRŐ ÚR" pontosan tudja, hogy bár egy nagy büdös senki, van valaki, aki még nála is senkibb, kevesebb, alantasabb. UTCASEPRŐNÉ!!!!!
"Szaros József és Szaros Józsefné". De a ki a lófaszt takar a "Szaros Józsefné"? Ki a franc ő? Miért nem szabad azt nekünk tudni? MIÉRT KELL SZÉGYELLNI? Miért kell elbújni egy pasi neve mögé, és erre miért kell "büszkének" lenni? Az iszlámoknál ezen az alapon bújtatták csadorba meg burkába nőket. Az iszlám azért fátyolozza le a nőket és tarja benn a házban őket, mert nőneműnek lenni szégyen! Mert szégyen az, ha valaki kevesebb egy férfinél. Ezért tartják szolgasorsban a nőket és dugdossák a házak mélyén még burkában is. Kiirtani nem irthatják ki a női nemet - szükség van a nőneműekre a szaporodáshoz meg a férfiak kiszolgálásához.
Főleg az MEGALÁZÓ, de kurvára, amikor azt írják ki egy riportban, hogy "Szaros József és Józsefné". Nem hiszem el, hogy értelmes, tanult, iskolázott és önbecsüléssel, büszkeséggel rendelkező nőknek ilyenkor nem nyílik ki a bicska a zsebükben. Ugyanis ez a fajta "megnevezés" azt vágja a képünkbe, hogy az a hülye "Józsefné" még arra sem méltó, még arra sem érdemes, hogy legalább annyit írjanak ki, hogy Terike, vagy Juliska. NEM. Ő csak egy alárendelt, semmitérő "Józsefné", még a "Juliskát" is szégyellnie kell, mert annyira senki és semmi egy férfi nélkül. Borzalom a köbön, és elkeserítő, mert ezekben az esetekben a "Józsefnék" ragaszkodnak ahhoz, hogy nekik NE legyen nevük, annyira kevésre tartják magukat, annyira alantasnak érzik magukat. Természetesen ezt ők "büszkeségnek" vagy "dicsekvésnek" mondják-tartják. Ehhez viszont azzal a tudattal, azzal a meggyőződéssel kell rendelkezniük, hogy a nők kevesebbek a férfinál. Máskülönben egy felnőtt, egyenlő, egyenrangú, egyenjogú embernek MIÉRT KELLENE "NEVET ADNI"????
De erről majd legközelebb...