A nem túl távoli múltban az egyik kereskedelmi rádióállomás otthoni lekvárfőzés népszerűsítésbe kezdett...legalábbis egy délután erejéig. Meghívtak egy "szakértő" hölgyet is, aki szerint alig másfél óra alatt lehet eperlekvárt készíteni, majd ezt demonstrálták is a férfi műsorvezetővel, aki előtte elment egy "szedd magad" akcióra is, azután megvette a cukrot, befőttesüvegeket, gumit, meg még a jó ég tudja mit. Elkezdődött a nagy befőzés, sikerült kb. 12-14 üveg lekvárt készíteniük, majd ezek után jött a költségszámítás! Osztottak-szoroztak, ennyi a befőttesüveg, annyi a cukor, a "szedd magad" akcióban az eper ennyivel került kevesebbe, és így tovább. A végeredmény: 220 Ft-ra jött így ki egy üveg lekvár, míg a boltban 420 Ft-ba kerül. Szupi! Mindenki boldog volt, tapsolt, csodálkozott, ámuldozott, verte a seggét a földhöz örömében, hogy lám, mennyire megéri! Hallgatók milliói lettek meggyőzve, akik sorra küldözgették az e-maileket, hogy ezek után csak is így fogják csinálni, sehogy máshogy. Én meg vártam türelmesen, hogy valaki mikor számol tovább és mikor jut el a VALÓDI végösszeghez, amibe egy ilyen akció ténylegesen kerül. Sajnos, senki nem számolt tovább, hiába vártam, senki nem akart a valódi költségekkel foglalkozni.

Akkor most számoljunk mi tovább!

1. Elutazni kocsival, busszal, vonattal egy Budapest területén kívül eső eperföldre, az MENNYIBE KERÜL? Pláne, ha családostul megy az ember. Oda-vissza a benzin vagy vonat-, buszjegy 1-2-3-4-akárhány főre. Már ugye nem is annyira vonzó, hogy az eper ebben a felállásban  "olcsóbb"?

2. Mennyi időt vesz igénybe az oda-vissza utazás, a leszedés, a cukor, a befőttesüvegek, gumi, és a többi hozzávaló beszerzése? Pontosan hány órát vesz el a szabadidőnkből, amit nem pihenésre fordítunk? Ugyanis mindezt a heti két szabadnapunk rovására tehetjük meg, amiért megdolgoztunk, azért kaptuk, hogy pihenjünk öt munkanap után elméletileg. Tehát az egyiket fogjuk eperszedésre, a hozzávalók beszerzésére, lekvárfőzésre fordítani. Ez még akkor is igaz, ha valaki "apránként", hétköznap munka után megy vásárolgatni, és "csak" az eperszedést meg a főzést hagyja a szabadnapjára. Minden a szabadidőből megy.

3. A víz, villany, gáz, mosogatószer, amiket elhasználunk a lekvár készítéséhez, az ingyen van? Évente egyszer még elmegy, de ha valaki rendszeresen főz lekvárt, befőttet, akármit, az már jelentkezni fog a számlákon.

4. A munkaerő ingyen van??? Ha átlagos, 500 Ft-os órabérrel számolunk, akkor mennyibe kerül az utazás kezdetétől a főzés befejezéséig az egész? Hányszor 500 Ft? Ja, hogy az ostoba háziasszony INGYEN van, nem kér pénzt érte, hiszen ez a dolga, amúgy is végzi a háztartási munkát és ez hogyne férne bele? Okos! Nem elég, hogy az ostoba nők 90%-a a nyolcórás munkája után még gyereket nevel és házimunkát végez a férje helyett napi több órában, ingyen és bérmentve, még ezt is sózzuk a nyakába, mert így OLCSÓBB! A NŐK, A NŐI MUNKAERŐ TELJESEN INGYEN VAN, PERSZE, HOGY MEGÉRI! Így legalább APUT még az érdemi pénzkeresés terhe alól is felmentjük, nehogy a család tudjon venni a boltban néhány üveg lekvárt. Szuper! Még ettől is kíméljük meg a férfiakat!

5. Az a tény, hogy sokan nem tudják megfizetni a bolti árakat, vagy csak nehezen, az ország gazdasági-pénzügyi rendszerének a hibája ilyen vagy olyan okból. Erre NEM az a megoldás, hogy visszafelé megyünk az időben, és újra bevezetjük az önellátó földműves gazdálkodást, életmódot, amelyben nem volt pénz, viszont az egész családnak, a gyerekeknek is reggeltől-estig dolgozniuk kellett a megélhetésért, az év 365 napján. Nem játszhattak, nem járhattak iskolába, semmi mást nem csinálhattak. A "szülők" sokszor csak azért gyártottak 8-10-15 gyereket, hogy legyen elég munkáskéz a ház körül. Ide akarunk visszafejlődni??? Kezdjünk el osztogatni minden panelház lakásába csirkéket, kacsákat, magokat, mert az önellátás olcsóbb? Kezdjen el mindenki vajat köpülni meg kolbászt, sajtot, túrót készíteni otthon, mert úgy olcsóbb??? A napi 24-órás, megállás nélküli élelmiszer készítés, termelés OLCSÓBB? És mi lesz azokkal az emberekkel, akik a gyárakban minimálbérért készítik nekünk a lekvárt és dolgozzák fel az élelmiszerek sokaságát, hogy nekünk már csak be kelljen menni a boltba, levenni a polcról, fizetni és enni (és ebből tartják fenn magukat és a gyerekeiket). Hogy a nyolcórás munka után ne kelljen már ilyesmikkel foglalkoznunk, hanem mehessünk moziba, színházba, vagy csak sétálni a parkba, kirándulni a hegyekbe, hogy együtt lehessünk a szeretteinkkel, barátainkkal, hogy kikapcsolódhassunk. Ők miből fognak akkor megélni? Ha még több lesz a munkanélküli, mert bezárják a konzervgyárakat, akkor még kevesebb lesz a pénz a rendszerben és még alacsonyabbak lesznek a fizetések, még jobban romlik a vásárlóerő. Tudomásul kellene vennünk, hogy azért "drágább" valami a boltban, mert valakik azt helyettünk készítették el, és ennek az árát meg kell fizetnünk, nincs ingyen a senkinek sem a munkaereje...a miénk sem.

Tényleg ezt akarjuk? Inkább az ország gazdasági helyzetének javulásáért kellene tennünk, nem csirkéket osztogatni, meg szombat-vasárnap lekvárokat főzőcskézni. Ha mindenki normális fizetést kapna, akkor mindenki meg tudná venni a 420 Ft-os lekvárt a boltban. Nem mellékesen a "szakértő" hölgy meg a vidékről elszármazott műsorvezető úr is azért tud a rádióban szerepelni és mindezért fizetést kapni, mert már nem kell nekik a földművelésben dolgozniuk otthon. A munkamegosztás nagy előnye, hogy elméletileg "csak" napi nyolc órát kell dolgoznunk a megélhetésért, utána a szabadidőnkben azt csinálunk amit akarunk, elhagyhatjuk az otthonunkat - nemcsak a falu kocsmájáig mehetünk vagy ülhetünk ki a kapu elé a hokedlira - hanem hosszabb időre el is utazhatunk akár külföldre vagy az ország másik végébe.

Ne menjünk vissza az időben! És gondoljuk át, hogy tényleg olcsóbb-e az olcsóbb, mekkora árat kell érte fizetnünk valójában.