"Minden nő pótolhatatlan." - Most a "nő" vagy az ember???
"Minden nő pótolhatatlan."
Tényleg??? És vajon a "nő" vagy az "ember" pótolhatatlan? Mert egyáltalán nem mindegy, sőt! Egy új kezdeményezés indult útjára, reklámozzák a tévében, az interneten meg még sok helyen. Önmagában ezt a kezdeményezést - amelyet egy bank indított el akármilyen célból - nagyon jónak találom! Tényleg egyetértek avval, hogy senki ne haljon meg egy olyan betegségben, ami sokszor csak a pénz hiánya miatt nem gyógyítható! Kifejezetten embertelennek és a civilizáció lényegének elárulásával tartom egyenlőnek, hogy emberek azért halnak meg, mert nem tudják megvenni a gyógyszert, vagy nem tudják kifizetni a megfelelő kezelést. De! Tartok tőle, hogy ebben az esetben egy kicsit másról is van szó. Nyilvánvaló, hogy egy bank nem az emberek két szép szeméért ad pénzt (vagy bármit), hanem haszonért.
A "nő" kifejezés használata már magában gyanús. Ugyanis a nő nem egyenlő az emberrel, soha nem is volt! A nemi diszkrimináció, azaz az egységes emberi faj nemi alapon való kettéválasztása, és a mesterségesen kettéválasztott emberi faj különböző megnevezése - nő és férfi - pont a (vélt, feltételezett, kierőszakolt) különbségeket hivatott jelezni a világ felé, pontosan azért jött létre, hogy már a gondolatainkban sem azonosítsuk a két nemet, tegyünk különbséget már nyelvi szinten is. Csak néhány további példa: az ember (azaz a férfi) meg asszonya, asszonyállat, fehérnép, fehércseléd...A gondolat nyelvben ölt testet, és a nyelv (erősen) visszahat a gondolkodásra. A lényeg, hogy lehetőleg csak a férfi számítson embernek, a nő viszont valamilyen állat és ember közötti fejlődési szinten megragadt élőlénynek, aki semmilyen szinten nem egyenlő a férfival, azaz az emberrel.
Nem igazán tetszik az üzenet. Van a sorok között egy erősen hatásvadász üzenet, mely szerint NEM az ember a fontos valójában, hanem a "nő", aki főz-mos-takarít-gyereket nevel a férfi után/helyett, és emiatt nélkülözhetetlen. Csak is emiatt, semmi másért! Ha meghal, akkor a gyerek árvaházba kerül, mert apuka NEM FOG gondoskodni róla, mert NEM az ő feladata. Ő majd éli tovább az életét, és szerez egy új feleséget, gyerekeket, stb. Tehát jaj a gyereknek, ha elveszíti az édesanyját!!! Ezt a gyanúmat igazolja az az évente a médiában a bőrrák veszélyeiről harsogott üzenet is, amit azzal a megrendítő szöveggel próbálnak erőteljesen kihangsúlyozni és az emberek agyába súlykolni, hogy "évente sok kisgyerek veszíti el az anyukáját fiatalon"! Szóval csak fiatal, kisgyerekes anyák halnak meg bőrrákban? Vagy mások is, de az öreg nők, az öreg férfiak, a fiatal férfiak, a fiatal apukák, a gyerektelen nők-férfiak NEM számítanak? Az ő életük semmi?
Nem tetszik ennek a reklámnak az üzenete, mely azt sugallja, hogy akinek nincs gyereke, az meghalhat, az nem számít, az PÓTOLHATÓ! De a gyermektelen nőnemű embereknek is vannak szülei, testvérei, szerelme, barátai, kollégái, akik szeretik őt, nem igaz? Erről eszembe jutott egy másik ostoba reklám is, amit szerencsére viszonylag hamar levettek a műsorról, és amelyikkel egy hirdetési portált próbáltak agyonreklámozni. Ebben egy vigyorgó hapsi motorozik egyet utoljára mielőtt eladná a motorját a hirdetési portál segítségével, közben szélesen vigyorogva meg is indokolja a döntését: hamarosan hárman lesznek (azaz gyereket várnak ő meg az asszony), ezért mostantól kezdve neki vigyáznia kell magára, az ő élete mostantól kezdve már értékes(ebb), nem halhat meg. Tehát haljon meg MÁS helyette, valaki olyan akinek NINCS gyereke! Mert ugyebár köztudomású, hogy a motorosokat szervdonoroknak is szokták hívni másképpen, mivel hullanak, mint a legyek...
Igazságtalannak tartom, hogy ezek szerint a férfiak meghalhatnak, ők pótolhatók. Mert ugye, anya csak egy van! Apából viszont száz is lehet (éljen az iskolai biológia oktatás!). És itt most azokra az igazi apákra gondolok, akik tényleg nevelik, gondozzák a gyerekeiket. Nincsenek túl sokan, de azért vannak egy páran. Azért legyenek már ők is pótolhatatlanok, és legyen minden EMBER pótolhatatlan, ne tegyünk már különbséget élet és élet között, pláne ne azon az alapon, hogy van-e utódja vagy nincs! Ha egy gyermektelen ember hal meg fiatalon, akkor neki már nem is lesz gyereke, hiába tervezett nagy családot eredetileg.
Nem tetszik az üzenet. NE csak azért legyen egy nő pótolhatatlan, mert ha meghal, akkor senki nem lesz aki elvégzi a társadalom által rákényszerített női munkákat, női feladatokat!!! NE csak azért hiányozzon az anyukánk, mert olyan finom húslevest főzött, meg olyan szép tisztára mosta a zokninkat! Azért hiányozzon, mert egy csodálatos ember volt, egy komoly tudós vagy sikeres ügyvéd, orvos, stb. aki sokat tett az emberekért (a szerettein túl), valamit visszaadott a társadalomnak a tudásából, az egyéniségéből, és rengetegen szerették, és ehhez hasonlók.
Ne történjen meg az, ami olyan sok nővel megtörtént és megtörténik; csak "asszonyként" emlékeznek rá a halála után. Mint Józsi bácsi feleségére a házunkból, amikor néhány éve meghalt. Megkérdeztem Józsi bácsit, hogy meséljen valamit Juli néniről, milyen ember volt is ő valójában. Józsi bácsi válasza: "Jó asszony volt. Tisztán tartotta a lakást és szépen nevelte a gyerekeket." A döbbenettől szóhoz sem tudtam jutni. Körülbelül ötven év házasság után mindössze ennyi jutott eszébe arra a kérdésre, hogy milyen ember volt Juli néni! Hogy jól végezte a dolgát, mint háztartási cseléd és gyereknevelő. Mikor tovább firtattam, hogy oké, ez rendben van, de mégis milyen EMBER volt Juli néni, akkor Józsi bácsi értetlenül meredt rám és csodálkozva kérdezte meg: "Mégis hogy érted azt, hogy ember?". Szégyen és gyalázat. Még az agya csücskében sem tudta a feleségét/társát annak emberi mivoltával összepárosítani!
Nagyon ki kellene már találni egy a hülyeséget árammá átalakító kütyüt!