KONYHAFŐNÖK: Séf Úr részrehajlásai II.
"Séf Úr" látványos elfogultsága 2015
Eljött az új évad! Újult erővel "vetettem bele" magam a műsorba, bár nem állítom, hogy minden részt végig tudtam nézni, de a legtöbbet igen...hála az ismétlésnek. A műsor szerkezetében történt néhány változás: sokkal nagyobb hangsúlyt helyeztek Séf Úrra és a kunsztjaira. Például ahogyan dobálja össze-vissza a borsszórót meg egyebeket, mutatván a világnak, hogy ő mennyire „profi”! Mert ugyebár, csak az tud jól főzni, aki a borsszórót is jól tudja egyensúlyozni az orrán, mint egy fóka a labdát. Másban nem történt változás – az első héten nyilvánvalóvá vált, hogy Séf Úr továbbra sem csak szakmai alapon dönt. Az első hét végén bejutott a középdöntőbe egy olyan versenyző, aki mérföldekkel gyengébb volt a többieknél. Csodák csodája, ez az illető megint egy hölgyike volt, mégpedig valahonnan szláv területről. Séf Urat akkor kezdte el érdekelni igazán a hölgyike, amikor kiderült róla, hogy bikinis autómosóban is dolgozik félmeztelenül. Séf Úrnak erre látványosan fennakadt és kikerekedett a szeme, meg még a jó ég tudja mije! Arcára jól láthatóan kiült a „szakmaiság”. Innentől kezdve a fejemet tettem volna rá, hogy a hölgy be fog jutni a középdöntőbe, legalább. Kár, hogy a lottón nem jönnek be a megérzéseim. Most én vinném a négy milliárdot.
Ha jól emlékszem, az első három napon mindig lecsúszott a párbajozók közé, ahonnan persze mindig „győztesként” távozott. Ez ideáig még „szerencse” is lehetett volna vagy "véletlen". Mármint, hogy nem ő volt a „jobb”, hanem a többiek bizonyultak sokkal „rosszabbnak".
A következő három hétben is voltak Séf Úrnak különféle próbálkozásai arra vonatkozólag, hogy bejuttasson egy-két olyan hölgyet, akik jobbára nem feleltek meg a kívánalmaknak, de azokat csak a hét utolsó napjáig tudta vinni, igazán nagy feltűnés nélkül.
Majd elérkezett a középdöntő első szakasza (mert most már ilyen is van), és újra feltűnt a színen a szláv hölgyemény. Ha eddig még valaki nem igazán vette volna észre Séf Úr elfogultságát, hát most már a teljesen hülyéknek is feltűnhetett egy-két dolog. Amikor eljött a „csapatban” munkálkodás ideje, valahogyan mindig a „kék” csapat (amelybe a hölgy tartozott) bizonyult a legjobbnak, ők kapták a legtöbb pontot, és Séf Úr látványosan többet mosolygott és „meghunyászkodott” a csaj jelenlétében. Az sem igazán tűnt fel senkinek, hogy amikor élesben, egy-egy étteremben vetélkedtek a csapatok, és a vendégek valószínűleg nem voltak beavatva, hogy kire is kellene szavazniuk, mindig a „rosszabbik” csapat vitte el a pálmát, nem a kékek. Séf Úr ráadásul egy „picivel” többet is segített nekik, hogy biztosan ponthoz jussanak. Például, amikor Séf Úr a pulpitusról leszólt a kékeknek, hogy ne tálalják a mascarponét a dobozból ízesítés nélkül a tányérra, mert „ez már a középdöntő, és ugye ez csak vicc?” Valójában azt mondta: Hé, nehogy már ilyen szarvashibát kövessetek el, mert akkor nem fogom tudni feltűnés nélkül nektek adni a pontot, hiába szeretném! Séf Úr még soha senkinek nem szólt le az emelvényről, hogy ne kövessen el valamilyen hibát (azonkívül, hogy ötpercenként elharsogta, hogy csak a konyhafőnök tálalhat, de ez ugye mindenkinek szólt, mert ellenkező esetben nincs mit kóstolni).
És ezzel kapcsolatban jött a következő óriási kivételezés a kékekkel. Úgy látszik, Séf Úr is lazul egy idő után és egyre több hibát vét. Az egyik feladatnál, amikor is egy képviselőfánk tornyot kellett építeni, és a kéket az előző „megnyert” ponttal egy olyan előnyhöz jutottak, hogy a Séf Úr maga, személyesen mutatta meg nekik a két isteni kacsójával hogyan is kell összeragasztgatni a fánkocskákat - és ebben a feladatban pont a szláv hölgyike volt a konyhafőnök - ,„véletlenül” nem vette észre, hogy nem a "konyhafőnök" kezdte el ragasztani a fánkokat, pedig ott állt előttük, egyszerre mindkét nőnek magyarázta a technikát, és jól láthatta, hogy NEM a konyhafőnök kezdett hozzá a munkához. A konyhafőnök hölgyike csak a torony egyharmadánál vette át az építést és fejezte is be, miközben Séf Úr többször elharsogta, hogy „csak a konyhafőnök építheti a tornyot!”. Hmmm. Nagyon érdekes. A poén az volt, hogy a másik két zsűritag is meredt szemekkel bámulta, hogy nem a konyhafőnök pakolja a tornyot, mégsem szóltak közbe. Valahogyan mindhárman egyszerre nem vették észre ezt az icipici hibát. Bezzeg amikor egy másik csapatból valaki egy pici darabot rátett a tányérra az utolsó pillanatban, azt Séf Úr (meg a többiek) látványosan leszedték/kidobták és nem kóstolták meg, mert nem a konyhafőnök tálalt! Természetesen a pontot ebben az esetben is a kékek vitték, sőt, aznap mindhárom feladatban villantottak, és a csapatok versenyében ők is lettek az elsők, akik csont nélkül bejutottak a középdöntő második szakaszába.
A középdöntő második szakasza egy szállodában kezdődött, reggeliztetéssel, és itt is két csapat mérte össze az erejét: a kékek és a pirosak. A konyhafőnök ebben a feladatban is a szláv hölgyike volt, aki nemcsak a főzésben, de úgy igazából a csapatvezetésben sem jeleskedett. Na, ez volt csak igazán érdekes. Séf Úr, miközben a piros csapattal parancsoló hangnemben beszélt és sorra dobta vissza vagy dobta ki a szemétbe az általa nem jó minőségűnek ítélt kajájukat, a kék csapattal szemben szinte alázatos volt és egyetlen ételüket sem dobta vissza vagy kritizálta. Egyetlen egyszer akadt csak problémája, akkor is úgy szólt a szláv hölgyikéhez, hogy „lenne egy kérdésem a kék csapathoz..”. Ezt még ráadásául kétszer-háromszor meg is ismételte, mert senki nem figyelt rá, majd amikor végre elnyerte a hölgy figyelmét, alázatosan megérdeklődte tőle, hogy biztosan jónak találja-e a kenyérszeletek minőségét. Na, ezért érdemes bikinis autómosóban dolgozni...félmeztelenül! Ki tudja, talán Séf Úr néhányszor a verseny alatt lemosatta ott a kocsiját...
A szálloda vendégei sem azon a véleményen voltak, mint Séf Úr meg a zsűri, és a pontot a piros csapatnak szavazták meg. Ez azzal járt, hogy a piros csapat automatikusan tovább jutott, a kékeknek meg egyénileg kellett a második feladatban megküzdeniük egymással, aminek a végén a leggyengébbnek távoznia kellett. Séf Úr erre pánikba eshetett, mert a stúdióban kitalálták, hogy a vesztes (!!!) csapat is előnyhöz juthat, nemcsak a győztes! Mióta szokták jutalmazni a vesztest? Ha ez semmi, akkor mi a valami? Az előny volt a legérdekesebb: a vesztes csapat „konyhafőnöke”, azaz a szláv hölgyemény, kiválaszthatott valakit, akit verseny nélkül felküldhet a galériára a továbbjutók közé, SAJÁT MAGÁT is beleértve!!!! Séf Úr repesve várta a pultnál a hölgyike döntését - remélve, hogy saját magát választja és akkor nem (nagyon) érheti szó a ház elejét a kivételezés miatt -, aki gondolkodott két percig, majd „kapott” egy percet (a már letelt két perc után), hogy átgondolja a döntését! Szerencsére, és Séf Úr legnagyobb bánatára a hölgynek volt annyi esze/becsülete, hogy nem magát küldte fel a galériára, mert tisztában volt vele, hogy csak időt nyerne ezzel, és ha valamilyen csoda folytán mégis ő nyerne, akkor az országos felháborodást keltene.
Meglepő volt számomra az is, hogy a zsűri erősen "csodálkozott" azon, hogy a csaj nem magát küldte fel a galériára, és úgy indokolták a döntését, hogy "nem igazi versenyző" és "nem bírja a nyomást". Én meg azon csodálkoztam, hogy ez a döntés most miért probléma, amikor az elődöntőben ez gyávaságnak minősítették azzal az indokkal, hogy a "biztosra megy", "kibújik a feladat alól" és ehhez hasonlók. Hogy lehet az, hogy ami az elődöntőben "gyávaság" volt, az a középdöntőben már "bátorság" és "okosság"??? Persze, ha Séf Úrnak az volt a célja, hogy mindenáron továbbnyomja a csajt, akkor érthető a csalódottsága.
Így a szláv hölgy visszaállt a konyhapult mögé, hogy bizonyítson. Sajnos, sikerült egy nehéz feladatot kapnia (ezt Séf Úr nem tudta befolyásolni, mert borítékot kellett húznia a versenyzőknek), és a fűszereket sem jól választotta meg, ezért úgy elrontotta az ételét, mint még senki más. Mikor kivitte Séf Úr elé azt a kaját, ami a helytelen fűszerezés miatt nyálömlést okozott, Séf Úr olyan boldog volt, mint még soha. Annyira vigyorgott, hogy az összes fehérített foga látszott, és ilyen még nem történt a verseny alatt. Még akkor sem vigyorgott ennyire, amikor a saját maga által készített ételeit kóstoltatta és dicsértette a gyanútlan áldozataival a verseny során. A szláv bikinis hölgynek végül mennie kellett. Séf Úr ennél többet, botrány nélkül, nem tehetett.
De ne aggódjunk! Van még egy szláv hölgy a versenyben (úgy látszik Séf Úrnak ez jön be), aki a második helyen áll Séf Úr kivételezési listáján. Kíváncsi leszek, hogyan alakul az ő sorsa.
Megint leszögezném, hogy engem csak a verseny tisztasága érdekel, a többihez semmi közöm. Nem szimpatizálok egyetlen versenyzővel sem, ahogyan az előző szériában sem szimpatizáltam senkivel. Nem szándékozom sem ebben, sem más versenyben indulni, és a főzőcskézés sem érdekel, sőt! De javasolnék valamilyen megoldást az elfogultság legalább részbeni kikerülésére, mondjuk azzal, hogy a feladatok egy részében (vagy nagyobb részében) a zsűri nem találkozik a versenyzőkkel, csak az ételeiket bírálja el számozás alapján. Így tényleg csak az étel minősége alapján dönthetnének (jobbára). Ez bevált a Sütimesterben is, miért ne lehetne itt is?